Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

7 buzdított hát maga a példa arra, hogy mindenki teljes erejéből a legmagasabb szint elérésére törekedjék. Hivatalos tisztségében a szigorú igazságérzet és a legnagyobb szeretet jellemezték. A felismert hibákat nem hallgatta el, de mindig oly módon tette szóvá, hogy keserűség sohasem maradt a szívekben. A nevelés és oktatás kérdéseiről szóló allokuciói, amelyekben egy istenadta tehetségnek mélységes elméleti tudása, egy bölcsnek élettapasztalata, a világirodalom remekein kiművelt főnek szinte páratlan olvasottsága, a hazája sorsáért aggódó és örök igazságot kereső lelkének megnyilatkozása lebilincselő formában tárult a hallgatóság elé, a tanártestületet is mindannyiszor varázslatba ejtették. Jószándék feltevésén, akaraterősbödésén túl édes büszkeség érzete fokadt a lelkekben az ilyen beszédek nyomán. Ez a mindenkire ráragyogó fény, aztán a mindenki felé egyformán sugárzó kollegiális megbecsülés és szeretet, a lekötelező szerénység biztosította, hogy a nagy testület tagjai egy népes család testvértagjaivá melegedjenek össze. Léleknemesítő és kultúrateremtő tevékenysége nem szorítkozott csupán az iskolára. Minden állomáshelyén igen tevékeny részt vett vallásának, egyházának munkájában, lelke és mozgatója volt irodalmi köröknek, ismeretterjesztő előadásoknak. Ha e téren való szereplését számbavesszük, azt mondhatjuk, hogy iskoláját mindenütt városának kultürgócpontjává tette. Háromszáznál több előadást tartott, kétszázon felül írt bírálatot, cikket, könyvismertetést folyóiratokban és napilapokban. Előadásai felölelték a nemzeti irodalom, egyetemes irodalom, esztétika, pedagógia, etika, szociológia, történelem, művelődéstörténelem, zeneirodalom minden fontos kérdését. Megjelent művei: A Vesta-sziizek, A stílus alapproblémái, A fogalmazástanítás tervezete, Az iskolai és családi nevelés főkérdései, Der Faschizmus (fordítás). Főtitkára volt az egri Gárdonyi-Társaságnak és szerkesztette az Évkönyvet, elnöke a miskolci róm. kat. mindszenti egyházközségnek, tiszteletbeli elnöke a Miskolci Tanári Körnek. Működésének csak a színtere változott. Csak az agora, a gyülekező hely került a város más területére, de a mester tovább osztogatja lelke dús kincseit mindazoknak, akik hajlandók a jó szívvel adott jót elfogadni. Ez a jó: rámutatás, rásegítés a tökéletesebb, a boldogabb életre. Tiszta emberszeretetből fakadó, új vállalkozására intézetünk, melyben az ő lelke tovább él, alkot és gyarapít, a legnagyobb hála és köszönet kifejezésével kiséri; tanártársai pedig, akik vele együtt, egy asztalnál fogyasztották el kenyerüknek javát, meg azok is, akik az ő támogatásával tették meg