Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

10 követelt tanítványaitól, akiknek jellemes emberré való nevelésében nem kímélte magát, akikért elégett időnek előtte lángoló áldozatként a tanári hivatás oltárán. Egész emberként állott a katedrán, s testi szenvedései közt hősi lélekkel végezte kiváló munkáját mindhalálig. Sohasem kapott, hanem mindig adott. Ott lebegett előtte az Apostolok Cselekedetei-ben olvasható mondás: „Jobb adni, mint kapni." Nagy nevelő volt, mert élő példaként áll embertársai és tanítványai előtt: az igaz ember és barát, az igazságszeretet, a kötelességteljesítés, az erős hit, a tiszta élet és önfeláldozó munka példájaként. Emléke itt marad közöttünk, mint a nagy Vergilius mondja: „Semper honos momenque tuum, laudes manebunt." Nevét örökké tisztelettel és magasztalva fogják említeni. Ádám János Kroriberger Béla Nehéz pillanat a búcsúzkodás. Az „Isten áldjon!" elhangzik, kezet szorítunk, és megy az egyik, marad a másik. A menő úgv néz körül, mint aki csak vendégnek jön ezután vissza. Lelkében ott lappang rejtve, elfojtva az érzés: elszakadt a vidám ifjúság, elmúlott a munkás férfikor, kezdődik a bölcs öregség. A nagy pihenés