Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

11 tudata, a szabadság boldog érzése nem ujjong a lélekben. A csend nem csábítja, mert munka volt a kenyere, szolgálat az itala és gyermekkacaj az éltető levegője. Mit kezdjen a csenddel, a nyugalommal a nevelőiélek! Hiszen arra teremtette Isten, hogy a zajban találja meg lelke nyugalmát, a gyermekkacajban felüdülését. Szomorúság lappang hát a legényes: Isten veletekben! A maradók megszokott munkája folyik tovább, de a holnap, a holnapután rádöbbent a hiányra, melyet a társ üres helye hagyott maga után. Ám a törvény törvény! Az életkocsi nem áll meg: le-leszáll róla egyikünk-másikunk, de az halad, halad az isteni végzet felé. Kronberger Béla címzetes igazgató-tanártól búcsúzik most az iskola. Elmegy pihenni, a nyugalmat élvezni. Megérdemli, egész eddigi élete kemény munkában telt el. Rozsnyón született 1880-ban. Középiskolai tanulmányait is a rozsnyói katolikus főgimnáziumban végezte 1890—1898. években. Az érettségi vizsgálat letétele után búcsút mondott a Kárpátok övezte szülőföldnek, és beiratkozott a budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemre, hol 1904-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tanári szolgálatát 1903-ban Erzsébetvároson kezdte, honnan egy év múlva, 1904-ben, Miskolcra került a királyi katolikus főgimnáziumhoz. Harmincnégy évet töltött megszakítás nélkül ennél az intézetnél, melytől most búcsúzik. Ez a harmincnégy év a fiatal- és férfikornak egész tartamát felöleli, és Kronberger Béla lelkes, fáradhatatlan tevékenységét mutatja. Fogalommá vált neve a miskolci társadalmi életben, melynek mindvégig vezető egyénisége volt. Munkásságának legnagyobb részét a Felsőmiskolci Katolikus Egyházközség társadalmának szentelte, melynek éveken keresztül világi elnöke volt. Midőn évek multán erről a tisztségről leköszönt, katolikus testvéreinek hálája az Egyházközség tiszteletbeli világi elnökségével tisztelte meg, ezzel is kifejezésre akarván juttatni el nem évülő érdemeit a fejlődő egyházközség kiépítése körül. Cselekvő katolikus életének és áldozatos tevékenységének híre nem maradt meg a város határai között, hanem eljutott az egri Főpásztorhoz és onnan az örök Városba is. — A Szentatya a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetéssel jutalmazta katolikus társadalmi működését. Mint családapa, örökre példája lehet minden férfinak. Azt a kis fészket, melyet rakott magának, szívvel, ésszel, karral védte az élet minden vihara ellen. Fáradtságot nem ismerő szeretetteljes munkáját Isten áldása kísérte. A régi fészket nem dúlta fel a vihar, nem verte szét az eső, virágzik ma is, csendjét az unokák vidám kacaja veri fel. Gyarapodjék egészségesen ez a kis