Katolikus gimnázium, Miskolc, 1936

kor válságain túljutva szemmel láthatólag egészül, fejlik, arányosoclik, izmosodik, legtöbbször nem a dúroforosz spártai ideálja felé, hanem inkább az athéni eszmény irányában. Testének ilyen szerencsés arányosítója alkalmasint az atlétika és labdajáték, a mozgások szerencsés kombinációja. Idegrendszere azonban nem az, aminek testi fejlettsége mutatná. — Ez általában nyugtalan, heves, izgatott, aminek aztán sajnálatos következményei vannak: könnyen fárad, különösen a szellemi munkában, könnyen hajlik civakodásra, veszekedésre, egymással szemben való durvaságra, szeretetlenségre. A durvaság nem egyszer sajnálatos súlyosságúvá lett, úgy, hogy szigorú rendszabályokkal kellett az ifjúság ilyetén eltévelyedéseit megfékezni. — Ez onnan van, hogy nagy szakadék tátong még az okos testnevelés célkitűzései és a keresztény férfijellem célkitűzései között. Bármennyire akarjuk is letagadni ezt a szomorú valóságot, nem lehet előle szemet húnyni. A verseny túlzásai, melyek az ifjak féktelenre hajló temperamentumát amúgy is könnyen ihletik, a sportéletnek való teljes önátadás, a sportideálok egyoldalú és korlátlan imádása alapjában minden szenvedélyt, passziót, állandó idegizgalma,t és állandó egyoldalú szervezet igénybevételt jelentenek. Ahol pedig szenvedély lesz úrrá a fiatalon, ott megy ki-ki a maga útján. Ött nincs engedelmesség, nincs sokoldalú látásfejlesztés, nincs ítélet függőbentartás, nincs alázatos egyszerűség, nincs gyermekded bizalom egyvalakiben, akinek imponáló bölcsesége és szeretete mutatja meg az aszkézis útját. E helyett abszolút imádása az önerőnek, saját teljesítményének, sokszor igen nagy és féktelen elbizakodottság és állandó idegfeszültség árán. Sem az idegfeszültséget nem bírja el állandóan a fejlődő idegélet, sem a féktelen nagyravágyást a fejlődő lelkiélet. Itt volna az ideje annak, hogy az okos testnevelés ideálját teljesen összhangba hozzuk a keresztény férfieszménnyel, még pedig úgy, hogy mélységes bajtársi érzéseket ébresszünk a testkultúra révén fiainkban egymás iránt: a gyengét az erős segítségével és közreműködésével kapassuk nagyobb erőre, nagyobb ügyességre, az erősnek pedig az egyoldalúság veszedelmeit és ellenszereit mutassuk meg olyan szeretettel, melynek erő a rugója és így nem talál siket fülekre annál sem, akit fiatal korában ez az erő inspirál az aktivitásra. Az idegesség végeredményben mindig belső nyugtalanságnak és zabolálatlanságnak elhatalmasodása az emberen. Gyökerében az gyógytja meg, aki már a fejlődő korban megtanítja az embert az értékek hierarkiájának helyes fölállítására, értékek he12