Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

ban szeretjük a kézzelfoghatókat, mint a Megfoghatatlant, mert a ránktámadó primér indulat hevében szent zélusnak, buzgalomnak tartjuk, aminek a komponensei közül Istenközelségében nagyon könynyen ki tudjuk hüvelyezni az önző érdekszálakat indulataink meghiggadtával. A szülők egész társadalmát teljes erővel akartuk bekapcsolni az iskolával való együttműködésbe. Nehéz folyamat ez. Maga az iskola csak akkor haladhat egy-egy vonásnyit ebben a tekintetben is előre, ha az összes tanárok és az összes szülők nagyon-nagyon akarják. Beszámoltunk az osztály jelentésekben, hogy mit tettünk ebben a tekintetben. Itt csak azt említjük meg, hogy a szülőkkel való zavartalan érintkezés megkönnyítésére a földszinti folyosót gyönyörű szülőfogadónak rendeztük be, felvirágoztuk, felszőnyegeztük és így igen szép „téli kertet" kaptunk, melynek hosszában elnyúló alaprajza, széles, világos ablakai, levegője és napfénye barátságos, meghitt helyiséget teremtett a szülőkkel állandóan folyó megbeszélésekre, itt köszönjük meg mindazoknak a szívességét, akik a terem berendezéséhez hozzájárultak, a Tanárok Segítőegyesületének, amelytől 200 pengőt kaptunk ajándékba szőnyegre; azoknak a szülőknek, akik felvirágozták nagylelkűen ezt a szép szülőfogadót. Cseh József ózdi főkertész úr 7 cserép gyönyörű virággal lepett meg bennünket, Kissházy Zoltán VII. A) o. 4 cserép, Zombori István I. A), Eperjesi Zoltán I. A), Farkas Gyula I. B), Kubinyi ödön, Koltay László, Kiss Szilárd, Orosz István, Pavlanszky Károly, Pásztor József, Vígh Gyula, Borsodi Tibor, Szlaboda István, Pál Zoltán, Schirger Béla I. C) osztályos tanulók 1—1 cseréppel, Inacsovszky József I. C) osztályos kétcserép, Adorján László III. A) o. 1 cserép, Guzi József III. G) o. 1 cserép, Szabó Béla III. C) o. 1 cserép, Nagy Béla V. B) o. t. 1 cserép virággal ajándékozták meg az intézetet. Kaposvári Béla Edelényből egy nagy csomó pármai ibolyatövet és barlangi guanót hozott. Fogadják a nemes és nagylelkű adakozók ajándékaikért az intézet hálás köszönetét. A jövőben se vonják meg tőlünk szíves jóakaratukat ! Bizonyos, hogy a szülői ház és az iskola közti megértés, ha lassan is, de észrevehetően halad előre. Nevelődünk egymástól. Leginkább azzal, hogy igyekszünk a mult csökevényeiként itt maradt érzületet megnemesíteni: a szülőket meggyőzni arról, hegy nemcsak joguk, de kötelességük a fiaiak sorsát állandó figyelemmel kísérni, panaszaikat nyíltan előadni, sebeiket föltárni. Sokkal jobban orvosolhatunk minden félreértést, ha mint a nevelés egyenrangú ténye73