Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

zői állanak egymással szemben a szülők és tanárok és idejében közlik egymással a nehézségeiket. Durvaság és hirtelenség itt főbenjáró bűnök mind a két részről és vagy a gyermekszobának, vagy a lélek igazán mély kultúrájának hiányára mutatnak. Ezért természetes, hogy megbeszéléseink a szülőkkel egyre jobban elmélyülnek és abban az irányban haladnak, hogy általános érdekű szülői értekezletek helyét személyes és bizalmas megbeszélések foglalják el. Ez, nem tagadjuk, sok időt vesz igénybe, mert hiszen egy-egy nem sima helyzetnek kibogozása nem intézhető el egyegy kézlegyintéssel. Vannak esetek, melyeket tövükről-hegyükre ki kell bogoznunk, meg kell világítanunk, mert tanácsainkat csak így adhatjuk meg a jó érdekében. De ezek a tanácskozások az igazgató és osztályfőnök szerepót egyre döntőbbé, idejüket egyre lekötöttebbé teszik. A tanári munkának és igazgatói hatáskörnek egy egészen új funkciója vwn kialakulóban, amelyet kár volna

1 elszalasztani és elhessegetni magunktól: mert ebben a foglalkozásban igen sokat kapunk és ha a kapottakat a gyakorlati lélekismeret tanulságaival dolgozzuk fel, igen sokat adhatunk is. Általában éppen ezek a megbeszélések és lélekföltárások, melyekkel visszaélnünk sohasem szabad, mutatják legjobban, hogy a gyakorlati élet mennyi összetevőjét födheti fel előttünk a jellemnevelésnek. Valahogyan épen ezen megbeszélések nyomán kezdjük érezni felelősségünk egész súlyát és azt, hogy egy általános és mindenkire egyformán ráhúzott sablon, szakmány mennyi hibás és helytelen irtézkedésnek válhatik forrásává. Ugy látjuk, hogy a szülő és iskola közti meleg összeköttetésnek ez a gyermek ügyével való egészen személyes foglalkozás az egyetlen útja. Ezek a megbeszélések sűrűn tartalmaznak panaszokat arról, hogy nagy ellentét van fiatalok és öregek egymással való érintkezésben a szülői házban is. Vannak szülők, akik egyenesen a mai kor gyermekét vádolják léhasággal, felületességgel és azzal, hogy túlságosan korán szakadnak ki a gyermekeik a család fészekmelegéből, hogy önálló útakon járjanak és szüleikkel szembeszegeződjenek. Bizonyos, hogy a mai kor sok impressziója, sok benyomása, különösen az önálló sikereket sokszor korán megízleltető sporteredmények nem egyszer komolyan hozzájárulnak a fiúk korai „önállósításához". Az a szülő, aki régi mód szerint ilyenkor valósággal rettegni kezd a tekintélye elvesztéséért, represszáliákkal, és erőszakkal élve rendszerint valóban elveszti a tekintélyét. Nem ügyel ugyanis arra, hogy parancsolással a lélek benső ügyeit valóban nem lehet elin74