Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

lom a maga tartalmasságával magában foglal. Szereti a haza föld­jét: azt véli, hogy minden földfoglalás jogosultságát nem dákoro­mán fantazmagóriák igazolják, hanem az a vér, amely földbirtoklói­nak kitűzött isteni misszió érdekében erre a földre folyt. Mivel volt földünk, amelyet azért kaptunk, hogy Istentől kiszabott missziónknak rajta állva feleljünk meg, s mivel csakugyan volt és van missziónk, melyért temérdek vérünk folyt, folyik ma is, azért Isten előtt mienk a föld és mienk is lesz, mert nem szabad sem egyesnek, sem közület­nek a más jogos tulajdonát semmiféle ürügyekkel elrabolnia. Csak akkor vétetik el tőlünk az isteni jog alapján, ha elhagyva az Istent, missziónkhoz is hűtelenek leszünk. Szereti a haza kultúráját: ész, erő, szent akarás, testvérülés, szeretet teremtették azt a kultúrát, amelyet magyarnak érzünk, magyarnak nevezünk és amely minden magyar embert összefoglal egyetlen egységbe. Ez a kultúra is isteni kincs: arra való, hogy legyen valami, ami minden magyar embert összefűz, egybeköt, még akkor is, ha egyébként egyben-másban sú­lyos és áthidalhatatlan meggyőződéskülönbségek választanának el bennünket egymástól. A kultúrának éppen ez a lényege: a lélek leg­mélyebb és legáltalánosabb igényeiből táplálkozik és olyan szép, hogy beléje kapcsolódván, elnémulnak az ellentéteink. A kultúra le­szereli a szenvedélyeket, okjektívvé teszi a világszemléletet, meg­szünteti a szájalást, a szókontárságot, szóbűvöletet és szófakírságot; nem tűri, hogy szavakkal kultúrát, tényekkel kannibalizmust prédi­káljunk. Egyszóval Istentől ránk örökített kincs, amelyet törékeny emberségünk azért kapott, hogy egyetértsünk és összefogván, köze­lebb kerüljünk őhozzá, aki atyja és sugallója az egységnek és bé­kességnek. Éppen a magyarság boldogulása, a magyar összeműködés ér­dekében törekedtünk arra, hogy a magyar egyetértés felekezeti vil­longások nélkül mint az igazán elmélyített magyar kultúra munkája mutatkozzék be már az ifjúkor hajnalán a tanítványaink előtt. Nem szónoki tirádákat mondani a vallásosságról, hanem élni mélyen, élni igazán kinek-kinek a saját vallása törvényei szerint, ez az igazi béke­teremtő folyamat. A vallás religio, ami magyarul istenhezkötöttsé­get jelent s aki igazán erősen, egyre erősebben kötözi magát oda az Istenhez, a békesség Fejedelméhez, annak a lényéből valóban csudá­latos béke ár?td, mely még a legválságosabb gyakorlati helyzetekben is megtalálja az emberek közti béke útját. A béke mindig azért rob­ban fel, mert jobban keressük magunkat, mint az Istent, mert job­72

Next

/
Thumbnails
Contents