Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

megrajzolt folyamatok átélése után valahogyan remélheti, hogy az Isten segítségével hozzáférkőzhetik az ifjúság lelkéhez. Ebbe a típusba tartoztunk-e, nem-e, annak eldöntése nem reánk, hanem az Úristenre tartozik. Mi csak azt vallhatjuk, hogy megvolt a testület legnagyobb részében a jóakarat, hogy a szónevelésnél mélyebbre hatoljunk és fiaink belső világát azzal forgassuk meg, hogy mi is megforgattuk a magunk belső világát. Járjuk gz egyre jobban mélyülő meggyőződés útját. Letöröljük a lelkünk táblájáról, amit jelszónak és tartalmatlannak igazolt a gyakorlat. Nem akarunk anynyira megöregedni soha, hogy belénk rögződött rossz szokásainkat azért játsszuk ki magunk és mások előtt igazságnak, mert agysejtjeinket kopottaknak, munkabírásunkat megtöröttnek érezzük a jobbnak, szebbnek, igazabbnak, sőt az igazságnak befogadására. Magunkat és belső történéseinket megfigyelve megállapíthatjuk, hogy ez a folyamat nehéz, súlyos és egész férfit követelő birkózás megannyi pondus-szal, megannyi imponderábilé-vel nagy munka, eleinte talán még bátortalan, de az idők járásával egyre bátrabb és határozottabb szövetségkötés az Istennel, aki nem azokat öleli magához, akik mint beati possidentes mindent tudnak, mindig tudnak és mindent jobban, sőt legjobban tudnak, hanem azokat, akik keresik, kutatják, éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Ezek megelégíttetnek. Amit magunkon ilyen nehéz, ilyen súlyos folyamatnak tapasztalunk meg, arról nyugodtan elmondhatjuk, hogy ilyen nehéz és súlyos folyamatnak kell lennie az ifjúság ielki életében is. Farizeusok volnánk, ha nem látnók, mennyi nehézséget tornyosít az elet az iljúság vallásos nevelése elé. Farizeusok volnánk, ha nem látnók, hogy minden szépséges, mély és igaz tanhirdetés mellett is telve van az élet olyan gyakorlatokkal, melyek messze járnak minden vallásos igazságtól és ezek a gyakorlatok mételyezik meg az ifjúság hazulról hozott és az iskolában kapott vallásos „meggyőződéseit." Hiszen a mi problémáink súlyosságát is ezek a gyakorlati hittelenségek állítják élre: hogyne állítaná hát élére az ifjúság lelkének azokat a vallásos rétegeit, melyek éppen azért, mert fiatalok, mert rétegek, mert felület-tünetek, még nem járhatták át az ifjúság lelkét a maga teljes egészében és mélységében. Isten kegyelméből keressük tehát a vallásos nevelésnek is azokat az útjait, amelyeken rétegvallásosság helyett mélységes, igaz és kitörölhetetlen vallásosságot lehetne lélekbe állítani. Vagy talán nem igaz, hogy a gazdasági élet gyakorlata telve van a legnagyobb ellenmondásokkal, ha a vallásos meggyőződés szemüvegén keresztül nézzük? Talán nem igaz, hogy a művészet, a ke68