Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

nyérgond, az üzlet, az irodalom, a sajtó, a társasélet, a család, a szerelem, a közélet jelszóépítményei mind telve vannak ezekkel a benső ellenmondásokkal ? Világos tehát, hogy egyebet sem kell tennünk, mint kutatnunk útak és módok után, melyek az ifjúság vallásos meggyőződését olyanformán mélyítik és éresztik meggyőződésekké, hogy ezek a nagy és súlyos ellenmondások feloldódjanak és a vallásos világnézet a feloldott és áldott valóság szálljon le a lélek méyére. Mikor tehát a megszokott vallásos gyakorlatokra szoktatjuk és szoktattuk a fiainkat, csak felét végeztük el a munkának, amely reánk vár. A hittanóráinkon arra törekedtünk, hogy az óra necsak tanítás legyen: élet fakadjon az órákon és az órákból! Ámde élet csak úgy fakadhat belőlük, ha a hittani igazságokat együtt dolgozza fel a tanár a tanítványaival. Tehát vesztett ügye van, ha elolvastatja és megmagyarázza a leckét, a következő órán pedig 7—8 tanulóval felmondatja. A hittani igazságok csak normák. Az órák lényege az, hogy a fiúk értsék meg, hogy ezeket a normákat át kell ültetni a gyakorlati életbe. Kinek-kinek a magáéba. A hittanórák legfőbb gondja és érdekessége tehát az lesz, hogy megmutatjuk, hogyan ültessük át a normákat az életbe. Megmutassuk, hogyan keverednek össze a normákkal az ellenkező gyakorlatok, hogyan kell megismerni a normától eltérő gyakorlatokat és hogyan kell érvényesíteni a tiszta normákat. Mivel pedig az élet rengeteg bonyolult formát tüntet fel, éppen arra kell megtanítani a gyermekeinket, mik azok a limes-értékek az életben. Meddig mehetek el, hogy az elv, a norma megmaradjon és éljen, melyik az a határ, melyet semmi körülmények között átlépnünk nem szabad. A fiúk így temérdek problémát fognak hozni az együttes földolgozásra és kialakul így a hittannak valóságos munkaiskolája, a mely aztán a gyakorlati élet minden oldaláról megvilágítva viszi bele az igazságokat a gyermeklélekbe. Föl kell fedni őszintén és nyíltan a hittantanítás keretében mindazokat az ellenmondásokat, melyekkel telve van a gazdasági, a művészi, a társadalmi élet. Annál jobban és érettebben történjék ez a fölfedés, mentől jobban és érettebben kívánják ezt a fölvetett problémák. Az osztály belévonása mindig megmutatja, meddig szabad és kell itt elmennünk, hogy használjunk, ne pedig ártsunk vele. De a vallásos gyakorlatok elmélyítésének nevében törekedtünk arra is, hogy a szentmise liturgiáját, szépségét, végtelen értékét szinte élménnyé tegyük a fiainkban. E tekintetben igen hálásak voltunk Dr. Péchy Alán, Beck Pál hittanár uraknak, Szabó Dániel tanár úrnak, hogy egész beszédsorozatot adtak az ifjúságnak erről a 69