Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

ket titkos szóval választottak, hogy ügyes-bajos saját ügyeiket így intézzék el közmegnyugvásra. Az V. A) osztály még most is nagy létszámmal küszködik (55 tanuló). A fiúk még most sem estek át a válságon, mintha éreznék, hogy az utolsó szelekción még át kell esniök. Szorgalmuk ingadozó, teherbírásuk közepes, mert munkalendületük visszaeső, vontatott. A szülők eléggé sűrűn érintkeztek ugyan az iskolával, de talán nem elég szigorúak a mulasztások igazolásában. Sok az egynapos mulasztás. Az osztály szociális érzéke egyébiránt ép. A szegények gondozása tervszerűen és alkotmányosan történik: ők maguk jelölik ki, ki az alkalom szerint segítendő. A segítés mértékét is maguk határozzák meg. Lelkületük tehát nemes irányban fejlődik. Érzületük nemessége akkor látszott meg legjoban, amikor valóban nagy megrendülések kétszer is súlyos próbák elé állították az osztály érzületét. Kétszer is temettek. Első halottjuk Szabó József volt, akit márciusban ragadott el a halál váratlanul a szülei karjából. Életének abban a legértékesebb szakaszában, melyet nemcsak a fiatalság tett értékessé, hanem az is, hogy gyengébb kezdések után férfias erővel és elhatározottsággal ívelt fölfelé, a jók és kötelességtudók sorába. Az egész osztály kivonult Ernődre, hogy a gyászbaborult szülőket megvigasztalja. Az Isten adjon az elköltözött lelkének csöndes nyugodalmat, a lesújtott szülőknek pedig igaz vigasztalást. Júniusban, szinte a zárás napjaiban érkezett hozzánk az a hír, hogy Borsányi Jánost elragadta az ár és fürdés közben hullámsírban lelte a halálát. János is derék, kedves fiú volt, akit mindenki szeretett, aki szüleinek is szemefénye volt. Nem tartozott ugyan az első tanulók közé, de voltak benne bizonyos csirák és magkezdmények, amelyek a serdülés zavarainak leszűrődésé után bizonyosan kitermeltek volna belőle azt a sok kedveset, ami egyelőre csak föl-fölvetődött lényében. Bánrévén temettük. Ide is kiment az egész osztály, hogy megkönnyezze és a gyászbaborult szülőket megvigasztalja. És hogy bensőséges lehetett ez a vigasztalás, hogy János szülei hálásak voltak ezért a vígasztalásért, onnan is látszik, hogy itt voltak évzáráskor, hogy a búcsúzó iskola érzéseiben még egyszer osztozzanak, mintha Jánoskájuk is itt volna még a kéksapkások birodalmában. Pedig már az Istennél van: hisszük, hogy ő már a boldogítója, ő a szülők vígasztalója. Az V. B) osztály együtt küzdött a főnökével, hogy lebírhassa a serdülés ferde jelenségeit. A föltétlen bizalom és közlékenység útját választották, hogy a zűrzavartól megszabadíthassák a sebhedetteket. Nem szépítettek, nem kendőztek, nem titkolóztak: munkába 59