Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

tanár volt: szerelmese a szakjának, melyet állandó buzgalommal művelt, de még inkább szerelmese a hivatásának, melyre valósággal rászületett. Értett a kicsinyek nyelvén, akiktől eleinte félt és év végén sugárzó örömmel jelentette az igazgatójának: Igazgató úr, akármilyen szigorú mértékkel mérek, egyet sem tudok közülök „szelektálni." Az érők és ifjodók meg éppen nemes barátságba melegedtek véle. Mikor távozott, igazán megsiratták. Folytassa Isten nevében, mmt vezető, amit annyi rátermettséggel művelt közöttünk! Timon Tivadart óraadó-helyettesnek küldötte hozzánk a VKM. október közepén. Pompás fiatal, akinek valósággal szenvedélye a munka. Élete csupa küzdelmes lebírása volt erős akarattal hihetetlen nehézségeknek: franciáját, németjét vérrel és verejtékes küzdelemmel szerezte és a minden akadályt-lebírni tudó ember fölényes ifjúságszeretetével adta tovább. Ha dolgozni, ha helyettesíteni, ha segíteni kellett, készségesen, a munkára szinte repülve tette. Értette és szerette a fiait a született tanár szenvedélyes szeretetével, egyszerűen, gőgtelenül. Hálásak vagyunk a nm. YKM.-nek, hogy igazi jó tanár, jó nevelő fiatalította véle egyre öregedő sorainkat. Cs. Lázár Ottó kartársunk 1936 január elsejével jól megérdemelt nyugalomba vonult. Hosszú tanári működés, harmonikus vidám élet, páratlan kedély, kolléga- és ifjúságszeretet volt az osztályrésze. A pályája végén érték egymásután a csapások, s féltve láttuk, hogy itt-ott gondok komorítják. Isten kísérje útjait, csökkentse aggodalmait. Szeretetünk legyen a számára vigasztalás, sok-sok tanítványának hálája pedig édes emlék. Ujabb benjaminunk is került a nm. VKM. jóvoltából Szilágyi Géza testnevelő tanár személyében. Szerencsénk, hogy testnevelőink pompás együttesébe, amely a testnevelés ügyét valóban páratlan tökéletességre tudta intézetünkben felszöktetni, ilyen alaposan képzett, lelkes, sokoldalú, a modern pedagógia haladó útján szívesen járó fiatalember került. Elbizakodottság nélkül, finom érzülettel hozta közibénk az újat, eltalálta az önérzet és szerénység határait, el a gyihosabb kamaszokkal való bánásmódot, megszerettette a dologtevést, s ezen keresztül önmagát. Isten hozza közénk vissza! Betegünk is volt. Czuppon Elek kartársunk, ez az alapos és lelkiismeretes tanár mindnyájunk őszinte fájdalmára 3 hónapos szabadságra volt kénytelen menni. Szabadsága után visszatért munkahelyére, de még ma is lábadozó. Adja, Isten, hogy szeptemberben teljes egészséggel foglalhassa el a katedráját! Jól teljesített hosszú szolgálat után 1935 decemberében nyuga45