Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

Ámig egy szó eljut odáig f , r (Vázlat egy alsófokú stílustanításhoz) Irta: Szabó Dániel Honnan indul el a szó, a kifejezés, hogyan jut el a gyermek lelkéhez, hogyan ver abban gyökeret, hogy lesz a gyermek sajátjává, hogyan él tovább önálló életet a tanuló szókincsében? Ezek a kérdések a legérdekesebb lélektani kérdések közé tartoznak. Új szavak és kifejezések megszerzése, azoknak a meglevők közé való beolvasztása, felszívódása, a beszéd- és íráskészség fejlődése a lélek rejtett műhelyében történik és megfigyelésünk határán rendesen kívül esik. A helyes stílustanításban azonban találunk rá alkalmat, hogy megfigyelhessük a szavak útját, a stílusfejlődés mozzanatait. Igen tanulságos dolog ebből a szempontból megfigyelni a tanulók magyar, esetleg más írásbeli dolgozatait. Világosan lehet látni azokban, ha a stílusfejlesztés céltudatos volt, a szavaknak és kifejezéseknek elindulását, nyomon lehet követni az útjukat, amint az olvasmányból átlépnek a tanuló lelkébe, annak sajátjává lesznek s megkezdik a gyermek szókincsében önálló életüket. A jól feldolgozott olvasmány szemmelláthatóan fejleszti a gyermek stílusát, gazdagítja szókincsét. De hogy valóban stílusfejlesztő legyen az olvasmány, megfelelő módszert kell alkalmazni az olvasmányok tárgyalásánál. Nagyon hálásnak és célra vivőnek találom a következő eljárást: 1. Minden szót, amiről joggal gondoljuk, hogy még ismeretlen a tanulók nagyobb része előtt, továbbá az átvitt értelmű szavakat, nehezebb, szokatlanabb kapcsolatokat jól megbeszéljük, esetleg a táblára is írjuk, ügyelnünk kell természetesen, hogy túlságosan sokat ne anticipáljunk, hogy az olvasmány újszerűségét és esztétikai hatását meg ne zavarjuk. 40