Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

s e munkafolyamat közben dolgozza ki azokat az igazságokat, melyeket meg kell látnia. Játékos könnyedség levegője üli meg ezt a munkafolyamatot. Sokan éppen ezért a játékos könnyedségért irtóznak a közlés ilyetén módjától, mert azt hiszik, hogy az iskola így komoly küzdelem helyéből játékhellyé alakul át: már pedig ők a klasszikus, megdolgoztató iskolát tekintik eszményüknek, amelyre Horatius szava áll: Multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit. Tűrés, dologtevés, izzadás, drukkolás, fázás a spártai jelszavak, melyek ennek az iskolának ajtajára vannak írva. Nos, nyugodjanak meg az iskolaféltők. Nyugodjanak meg azok is, akik félnek attól, hogy a komoly munkahely gyermekded játékká fokozódik le. Itt a „játék" csak annyit jelent, mint hogyha a művészről mondjuk, hogy „játszik": a művészi játék bizony csak olyan könnyedséget jelent, melynek a technika minden nehézségét le kellett győznie, hosszú kitartó folyamatok beidegzésével, hogy remeket produkálhasson. Az iskolában is le kellett győznünk a tanító technika minden izzasztó nehézségét, hogy tanító és tanítvány összeműködésével megszülessék a remek. Csakhogy itt a nehézségek nagyobbját az a vezető viseli, aki éppen azért, mert fejlettebb, mert érettebb, mert kiegyensúlyozottabb, magára veszi a kettős kereszt súlyosabbik felét. Rányitott ugyanis fieri-jének további folyamán arra az igazságra, hogy tanulás és tanítás bizony kereszthordozás. A kereszthordozáshoz erő, állandó aszkézis kell s minden életkornak megvan a maga arra az életkorra szabott aszkézise. Aszkézis az, hogy figyelni kell, hogy öt órát egymásutá(n djoflgozni kell, hogy olyasmit kell megdolgozni, amire talán rá nem születtünk, aminek feldolgozására született hajlamaink nincsejnek, hogy az iskolai munkaidő után otthon újrakezdődik a birkózás a másnapi sikerért, hogy maga a „siker" kicsikarása a döntő pillanatban szintén idegfeszülés, idegmunka, hogy az iskolaprogramm záros határidők közé szorított életszakasz teendőit sok-sok kényszerítő gátlás miatt ide-oda tologatta és így olyan tényállapotokat teremtett, melyek csak akkor nem múlják felül a nevelendők teherbíróképességét, ha a nevelő habozás nélkül magára veszi a közös munka keresztjének a súlyát. Éppen azért, mert tökéletesen tisztában van azzal, hogy az igazán erkölcsös nevelő tudja, hol kezdődik a nevelés veszedelme, mindig kész szigorú kereszthordozásra. Az erkölcsi nevelés t. i. soha sem lehet a farizeusok ténykedése: sohasem mondhatja, hogy meggondolás, 32