Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

és minden életszakasznak megvannak azok a követelései, melyekért ott és akkor a lehető legjobban dolgozni kell. íme, az erkölcsi nevelés követeli tehát, hogy az iskolai munka — bármilyen iskolában is! — lehető aktív legyen. A nevelő bolcseségéhez tartozik hozzá, hogy mentől több aktivitást csiholjon ki a fiaiból, mert a passzív prédikáció nemcsak az erkölcsi nevelés terén, hanem minden nevelés terén személyteleníti az ifjúságot. Ha a növényélet csak passzíve fogadja el a napfényt és esőt, ha napfény és eső nem érik el azt, hogy a növény gyökerében, szárában szunnyadó speciális energiák teljes erővel működjenek, akkor soha nem lesz sem egészséges növény-egyed, sem erős, robusztus növénytársadalom. Az, erkölcsi nevelés követeli tehát, hogy az iskola is aktív birodalom, mondjuk munkaiskola legyen. Hiszen az ifjúság erkölcsi tevékenysége csak valami tennivaló révén érvényesül. Ez a tennivaló az illető életszakasz oeuvre-je, munkája s az Isten törvénye szerint ezt a oeuvre-t hűségesen, szeretettel, nagyrabecsüléssel és kitartással kell szolgálnom. Ha itt hűtlen vagyok, akkor erkölcsiekben sem haladok előre, mert vereségeim ugyan lesznek, de nem lesznek belőle emelkedéseim, nem lesznek lendüléseim és így nem fogom megtapasztalhatni az erkölcsi nevelődés emberi krédóját: a jót akarni, vereséget türelemmel szenvedni, belőle a nevelő segítségével kiemelkedni és bízni a kegyelem állandó erejében, életformáló munkásságában. A nevelő bölcsesége azonban éppen az emberi krédónak azzal a szakaszával vessen számot, amelyik az elkerülhetetlen vereségekről szól. A vereségek filozófiája minden esetre ez: Necesse est, ut fiant scandala. Erre vonatkoztatva ennek a mélységes mondásnak ez a jelentése: Elkerülhetetlenek a vereségek. De ez a filozófia farizeizmus lesz akkor, ha azzal akarjuk magunkat vigasztalni, hogy esések, bukások, letörések mindig voltak, vannak és lesznek. Van ugyanis a mondásnak folytatása is: Veruimtamen vae homini illi, per quem veniunt scandala. Jaj annak az embernek, aki által vereségek és letörések születnek a világra. Egyrészt tehát maximális aktivitás, melyet fiainkból ki kell csiholnunk, másrészt a maximális leleményesség, melynek minden katedrán születnie kell, mutatják meg a nevelő-hivatás igazi arculatát. A tanítás akkor válik neveléssé, ha a „tananyag" egészen anyagszerűtlenné válik abban az értelemben, hogy átminősül aktív közös munkafolyamattá. A figyelők figyelme így szívesen megfogja a tárgyat, bontja, szemléli, forgataja, mintázza, fejti, gyúrja, alakítja, 31