Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

rákfenéje, rontás, melynek ezer jaj fakadj a nyomában: és mégis van benne egy sátáni körmönfontság, t. i. az, hogy ő maga tudja saját lényegét legjobban elkendőzni és elleplezni. A Szentírás a sátánt nevezi a hazugság atyjának. És a „gyermek" valóban abban is magán hordozza a zseniális atya teremtő bélyegét, hogy fellépését milliószor a mosoly, a játékosság, a

1 szellemesség, a könnyedség, a humor, az életkönnyítés szeretetreméltó formulái kísérik és éppen ezek a formulák nem engedik meglátni a romboló lényegét. Majdnem mindig esztétikai kategóriák édes, kedves, szépítő és boldogító képleteibe burkolódzik. S éppen ezért — ez is sátáni erő benne! — az ellene küzdelmet folytató túlzónak, zelótának, valami sáskaevő, pusztázó, szikár, az élet apró örömeit meggyilkoló aszkétának fémjelződik. Mintha tudná a „páter mendacii", hogy itt van az erkölcsi világrend megépítésének a nyitja. Minthá tudná, hogy ez a világtörténés tengelye, veleje, ugrópontja s aki ehhez a kérdéshez nyúl hozzá, az fején találja a szöget. Mindent el kell tehát követnie arra, hogy mentől kevesebben legyenek, akik a sátánproblémának ezt a világtörténés szempontjából centrális jellegét látják, de arra is, hogy azok, akik látják, szinte osztrakizmosszal súlytalaníttassanak, megbélyegeztessenek és zelóta álmodozóknak minősíttessenek. Esztétikai és erkölcsi kategóriák végzetes egybeolvasztásával, fatális összekeverésével minden megtörténik arra, hogy az ellene induló harc ereje megcsökkenjen. így kell látnunk a hazugságot, hogy ellene harcot indíthassunk nem a harag, hanem a

1 szelídség fegyvereivel. Ha a harag vezeti harcsorainkat, valóban új csapdájába esünk belé a sátánnak. Ez a csapda is sátáni mű: átjátssza ugyanis az erkölcsi küzdelem erejét esztétikai térre. A hazugság rútsága, csúfsága — megannyi esztétikai kategória ! — fűtik ugyanis a „szent haragot", a zélust és elhitetik nemcsak a szentharagossal, hanem felajzott publikumával is, hogy voltaképpen esztétikai világkérdés megoldásáról van szó: arról, hogy a hazugság rútságát az erény szépségével helyettesítsük. Mivel pedig szépség és rútság mindig a teremtő ihlet fakadásai, elhitetik a szentharagossal is, felajzott publikumával is, hogy a hazugság legyőzése és átminősítése igazsággá ihletmunka, hangulatmunka. Ez a legkörmönfontabb sátán-csapda. Mert a hazugság therapiája nem hangulatmunka, nem ihletfoglalkoztatás, hanem egy egészen tervszerűen, minden porcikájában logikusan felépített hadjárat, melynek rr'C'Ti fázisánál sem szabad hiányoznia a türelemnek., a szelídségnek, az előrelátásnak és a lélekismeretnek. Éppen azért, mert esztétikai és erkölcsi kategóriák a leg24