Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

egyszerű és mégis fölséges működése az Istennek: gyermekeink a minimummal megelégszenek abban a korban, amely szerteíoszló aktivitásuk révén ezer célt, ezer kapkodást, ezer célváltoztatást, ezer ötletet és hangulatot görget az életfolyó hullámveréseiben. Bölcs és irgalmas intézkedése az embert gyökeréig ismerő Istennek, hogy az élet megkezdésének hullámveréseiben ezer kapkodás, ezer ötlet legyen a fiatalság legmélyebb jellemzője: így esik, hogy olyan minimális követelményeket támaszt éppen ez a kor az eszményeivel szemben. Biztos céllátás, biztos útjelzés, biztos emberismeret', meleg, segíteni kész jóakarat, igazságosság azok a jellemvonások, melyek lelkesedésre bírják az ifjú szíveket. Igaz hogy ezek a vonások az ember emelkedésének maximumai is: de fiaink belőlük a minimummal is megbékülnek, ha megérzik, hogy a minimumból is egyre nagyobbat, egyre többet akar létbe állítani a tettrekész jóakarat. Így tapasztalják meg, hogy az eszmény sohasem kész, sohasem befejezett képlet, hanem maga is aktív, folyamatos életvalóság. Éppen így kapcsolódik bele aktivitásuk, életük szerelme és mindensége abba a másik aktivitásba, az eszményébe. Nem az esse, hanem a fieri vonzza őket: esse az Isten, fieri az ember. . Éppen a fieri, ,a levés, a; készület állandó folyamata érezteti meg velük azt, hogy a chaosból nekik is organizmussá, szervezetté kell válniuk. Észre sem veszik a gyarlóságainkat, ha a gyarlóságok eltüntetésére komoly aktivitást vesznek észre. Innen érthető a klasszikus mondás mélységes értelme: Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errore perseverare. Embermivöltunk kibuggyanásal a gyarlóságok. Ellenük őszinte, mélységes meggyőződésből fakadó küzdelmet folytatni annyit jelent, mint ennek a klasszikus igazságnak egész emberi értékét a nevelendők előtt kézzelfogható módon kiteregetni. A tekintély alapja is ez: az ember fieri-jét megtapasztalhatni azokkal, akik a chaosz gomolygó ködléseiben és gőztorlataiban keresik az útakat. Ám a nevelő fieri-je mégis más, mint a nevelendőé: kristályos magja van és a mag körül ködlik a gomolygás. Ugy látszik tehát, mintha esse volna és csak járulékosan társulna hozzá az útkeresés. Pedig minden probléma, melyet a nevelendőkkel való érintkezés vet föl a nevelők számára, minden eldöntenivaló, melyet a nevelendők társadalma megoldandó föladatként rak a nevelő térdére, minden bírói aktus, melyet a nevelendők társaséletének ezer tünete csihol ki a nevelőből, voltaképpen útnyitás, eligazodás, mozgás az igazság felé. A nevelő tisztában van az ethikai alapelvekkel, még pedig nem elmélet, 14