Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

hanem élmény szerint. Ez az essé-je. De nem lehet tisztában az iránt, hogy elvei közül itt és most melyiket kell alkalmaznia, mert az élet millió variációt léptet fel és minden variáció legalább is módosítja az elvek gyakorlati alkalmazását. A gyakorlat megint számtalan variációt követel az elvek gyakorlati alkalmazásában. Ez a nevelő örök és állandó fieri-je, melyben csak az hat a nevelendőre esse gyanánt, ha a nevelő állandóan törekszik nemcsak vallani, hanem a gyakorlati életben is eltalálni az igazságot. Voltaképpen arról van tehát szó, hogy egyet kell megéreztetni mindennél világosabban: az igazság szabadít meg minket. Ha ezt a nevelendő megérzi, akkor tudatára ébred annak, hogy elveket vallani és az elveket személyes cselekedetek elbírálására gyakorlatilag is alkalmazni két igen különböző, sok bölcseséget és intuíciót követelő eljárás. A nevelő fieri-jének további útja: a látszatok összedőlnek. A nevelő fieri-je tehát éppen abból a megismerésből számazik, hogy az elvi világ és a gyakorlati világ csak részben azonosíthatók egymással. Az erkölcsi elvek és normák, az emberi szív, a Tízparancsolat és a Hegyibeszéd igazságai egyszerűek, világosak, mélyek. Mikor azonban megvalósításukra kerül a sor, mikor tehát a személyes ember e normák szerint akarja az életét berendezni, ezek a szándékolt normák összekeverednek az állat-ember ösztönéletével és ennek az ösztönéletnek mindig felajzott motívumai megfertőzik a legszentebbeknek vélt cselekedeteinket is. Nem mind arany a valóságban, ami fénylik. Nem mind erény, ami első pillanatra annak látszik. Nem mind jóság, ami jóságnak játssza ki magát. Még zavarosabbá teszi az életet és az élet elbírálását, hogy nem is mindig bűn, ami első pillanatra annak mutatkozik, vagy legalább is nem az a bűn, aminek első pillanatra valamit minősíteni hajlandók vagyunk. Ha az igazság olyan egyszerű volna a gyakorlatban, mint aminőnek elméletben látszik, akkor nem mondta volna Krisztus: Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Sok hát a látszat-erény, látszat-bűn, látszat-igazság. Az ember erkölcsi haladása ennélfogva akkor kezdődik, mikor a látszatok világának tragikumát fölfedezte és belőle a Lélek erejével akar kiemelkedni. Aki a látszatoknál megáll és szerinte rendezi be az életet, sőt szerinte akarja berendezni a gyermekei, fiai, neveltjei életét is, az voltaképpen igen „okos", a fizikai világ alaptörvényei szerint berendezkedett ember. Ez, a fizikai ember megtapasztalta a tehetetlenségi 15