Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

titokzatos, valóságos ország, de aki az énjébe akarja beléépíteni, annak előbb újra kell születnie; az a „cs«fc"-megvalósítás agyrém; nem valósíthatjátok meg magatoktól; meg kell halnotok, hogy újra szülessetek; s ha mindent odaadtatok maradék nélkül, várjátok az Isten kegyelmét, amely a lelketekbe csurran s akkor — kezdhetitek a munkát. A nevelő ennélfogva ne barokk páttwszt adjon, ne poétává legyen „lélek és élet", Spiritus et Vita helyett. A nevelő akár apa, akár anya, akár tanár legyen, ne cserélje föl az életformálás feladatát az elragadtatott költőével: hiszen a költő alapérzülete, hogy gyönyörű álmokat álmodik, melyeket maga talán soha nem tud megvalósítani. Arany gyönyörűen zengi a hún hősöket s ő a világ legkatonástalanabb embere. Petőfi a világszabadság embermegváltó eszméiért rajong és nem fér össze felebarátaival. Ady a bűn tragikumának minden borzalmát drámai elevenséggel éli és még sem tud belőle megszabadulni. Valóban: a kereszténység énfölötti világa szépsége miatt lehet lelkes csudálat tárgya, de aki csak eddig hatolt beléje, az még csak poétája ennek a világnak, páthoszos magasztalója. Adhat ezekben a pillanatokban egy-egy szikrát, de életet soha. Ha pedig a pathetikus lelkesítések úgy következnek egymás után, hogy mindig csak ugyanazon páthosz színvonalán maradnak, ha a páthoszt nem, csökkenti a krisztusi élet gyakorlásából fakadt az a megtapasztalás, hogy ez az egyetlen igazán nehéz, igazán hősi munka a világon, amelynek nehézségeiről egy pillanatig sem szabad áltatnom a neofitákat, akkor — fájdalom! — gombostűhegyre kerülünk a szónoklásainkkal. Ha a só elveszti erejét, kilökik az utcára és eltapossák az emberek. A páíhosz pedig abban a pillanatban veszti el az erejét, amelyben megmarad folytonosságnak. Ha egyet lép a csönd, felé, ebből megérzi a nevelendő, hogy a nevelőben is megkezdődött a költészet helyett a reális élet, a lobbvetés helyett az izzás, füst helyett a láng. És ebben a páthoszon túl kezdődő reális életmunkában telik meg a nevelő egy egészen különös emberértéssel. Ebben a munkában tapasztalja meg a legfönségesebb és legigazabb életigazságokat. Ebben a munkában lesz igazán bölcs emberré. Bölcseség és okosság. A bölcseség gyógyító és felfedező útja. Eszmények. Milyen finom, milyen ösztönös istenérző is a nyelv, hogy liajszálpontossággail elválasztja az okosat a bölcstől. Okos az, aki a fizikai világ labirintusában biztosan, talpraesetten el tud igazodni, mert sok 9