Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

maságok, amíg a család nem viszi el a fiát az állandó, a fiút bölcs irá­nyításokkal ellátó lelkiatyához; hogy nem elég a család részéről, ha egy-egy demonstrációs Sz. Imre-ünnepen megjelenik képviselői útján. Nem. Ennél sokkal többet kell tennie: együtt kell élnie az ifjúsággal, akit a szülő és iskola együtt, kézen fogva vezethetnek el az Istenhez. Kongreganistáink is abból a tápláló Mária-tiszteletből szedjék gyöke­rükbe a nedvességet, mely a családban él. Az Immaculata kultusza csak akkor válik világjelentőségű nagy cselekedetté, ha a család tiszta életé­nek otthon is ő a sugallója, ha a béke királynője valóban először a családok szellemét ihleti a békesség és szeretet áldásaival. A családnak rengeteg gazdasági baja csak akkor nem mételyezi meg az ifjúság szel­lemét, ha'legalább annyi benne a türelem, mint az igazságtalanságok nyomán fakadó türelmetlenség. És végre a gondviselő Istenről is csak akkor kap valamilyen mélységes élményt a fiatalság, ha a család is az ő gondjaira bízza magát gyermekded egyszerűséggel. A szülők egyébiránt jótékonyak voltak. Talán a szegényebbek még jótékonyabbak, mint a gazdagabbak, ők látták el a Sz. Alajos Szövet­ségnek körülbelül 80 diákját ebéd-vacsorával, ők segítették a Diósgyőr­vasgyári Szent Imre Diáksegélyző keretében 472 P adományukkal azt a 9 diákot, akik jó viseletüknél és ugyanilyen tanulásuknál fogva mél­tóknak látszottak a támogatásra. Az első egyesület lelkes vezetője Tóth Zoltán Viktor pápai káplán, a másodiké Csintalan József esperes-plé­bános voltak, önzetlen fáradozásaikat hadd köszönje itt meg az Érte­sítő. Ugyanitt köszönjük meg a vegyesdandár nemes tisztikarának azt a nagylelkűségét, hogy 8 szegény tanulónkat látták el ebéddel és va­csorával. Magyarságunk nevelését összekapcsoltuk a vallásos neveléssel. Igyekeztünk tisztában lenni a hazaszeretet filozófiájával azon nemes tradíciók alapján, melyek nagy íróink meglátásai nyomán olyan vilá­gosan látják ennek a hatalmas ember-erénynek összes körvonalait. Is­tenből eredeztettünk mindent, hát a magyar haza szeretetének édes, emberi érzéseit is. Eötvös a legnagyobb magyar kincsnek a szentelt fájdalmat, ezt az irracionális szomorúságot tartja. A nemzet martírumát akarja vele kidomborítani. Madách Ádámja is tipikus ma­gyar egyben: abban, hogy célokat tűz ki, de erösebb és magasztosabb a szíve, mint a földdel számotvetö önzése. Érzékeny, sebhető, éppen azért könnyen összeomló lélek: ha német volna, egy-egy összeomlás után bizonyosan háromszor-négyszer nekikezdene ugyanannak: próbál­juk élőiről, újra, mint a nagy zenekar azt a passzust, amellyel nehe­61

Next

/
Thumbnails
Contents