Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

zebben tud megbirkózni. A „bánat és a bor agyadban frigyre lép", Vörösmarty szótárában azt a lelkesedést jelzi, amely nélkül nincs magyar aktus: ám a lelkesedésnek ez a fajtája túlontúl hamar letöri a rendelkezésre álló energiákat és hamar holtpontra jutunk. Látnivaló, hogy magyarságunk tükörképe nagyjaink egy-egy művészi meglátása és történelmünk minden szakasza egy-egy eleven példa a tükörkép bemutatására. Széchenyi nemcsak a legnagyobb, hanem a legreálisabban látó magyar is, aki ezt a nedvekben és életerőben annyira gazdag törzsököt hatalmas nevelésre készti: a törzsöknek klasszikus életbölcseség kell, egyszerű és talpraesett, mint Horatiusé (ezt is megünnepeltük), s minden okunk megvan rá, hogy elhigyjük, hogy az ilyetén bölcseség szeretetének csirái is bennünk lappanganak. Életre kell hát őket zsendíteni! A magyarság eddig kevéssé nevelt, nemes fajta, örök lobogása irreális utakra és romantikus világlátásba kergette, legalább is vezető osztályait. De Deák Ferencnek robosztus, földszagú, világos bölcsesége bizonyosan a földész-gyökéren termett: azon, amelyre röviden azt szoktuk mondani, paraszti józanság. Ez a hasadás : a vezetők lobogása, parasztjaink nyugodt bölcsesége mintha mindennél jobban mutatnák a magyarság kettős rétegeződését. A kafsadás megszüntetése, lobogós és hűvös bölcseség összetalálkoztatása a nagy magyar nevelő probléma. Kettős csillag ragyog itt a fejünk fölött: a lobogás az ősi, huszáros vitézkedés, a józanság az agrár földbölcseség csillaga alatt termett naggyá. Mennyi a tennivaló, hogy a kettős ragyogást eggyé naposítsuk! Ifjú és öreg magyarok ellentétei új cirkulusok. Csak mélyítik a társadalmi ellentéteket, melyek — dehogy a „turáni átok", hanem az imént kifejtettek szerint! — őrlenek bennünk nemes erőket és pompás kikezdéseket. Minek tagadjuk, hogy e mesterségesen szított ellentétek nyomai is fel-felvillantak előttünk ifjúságunkban. Gyökerük: az ifjak jövőbeli nyomorúságai, mintha ennek az „öregek" volnának az okai... Mintha bizony nem volna magyar ifjúság-probléma, ha egy nap minden öreget kiemelve hivatalaikból, az íróasztalok mellé ültetnénk a sorravárókat... Hát mi lesz azokkal, akik hátuk mögött állanak a szerencsés sorrakerülteknek? Látnivaló, hogy másutt kell keresnünk a kérdés megoldását: az úrság fogalmának egészen más tartalmát kell megnevelnünk, mint amely máig kísért. Nem a parancsoló az úr: hiszen szegény parancsoló, aki asztal mellett parancsol, mert neki is sokan parancsolnak és a nyomás lefelé kerül, oda, ahonnan a magyar parancsolást zsarnoki elnyomásnak kürtölte ki az ellenünk indított rágalomhadjárat. úr az, aki dolgozik, vagyont szerez és független. A magyar 62