Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

náraink állandó liturgia-magyarázatokat adjanak fiaiknak a hittanórákon, hogy vezessék be őket a miseszövegek értésébe, különösen a prefációk klasszikus tömörségű, mélységes költészettel is teljes dogmavilágába. Imponáló volt, hogy a pappal együtt mondott miseszövegekben az öregek hangja talán jobban dörgött, mint a fiataloké, akik figyelme inkább-inkább lankadozott és a latin szóra nehezebben perdült a nyelvük. Énekünkben is csengett szépen a baritonra hajló szólam, különösen akkor, ha fiatal szívük mélyéből fakadt dallam búgott fel az orgonán: a Salve regina, az 0 Gloriosa, a Gyászbaborúit egek voltak igazi fiatalos szívbeli énekeik. - Kápolnánkban télen is voltak napi misék, melyekre szép számmal jártak naponkint az önként vállalkozó fiúk, noha a „cinikusok" a sok „stréber" címadással vissza-vissza akarták őket riasztani. Hiába. Iparkodtunk mi is arra, hogy név szerint ne is vegyük tudomásul a télen is misérejárókat, de viszont mély tisztelettel hajoltunk meg a szórványos terrort vitézül álló hősi lelkületük előtt. Igen szép számmal voltak ötperces tevvplomozóink, akik a minoriták templomát szinte naponkint meglátogatták iskolába jövetelük előtt és nem egyszer épültünk ötperces, fiatalos, kedves, futó-áhítatukon. Az eucharistiát sokan szerették s ha egyéni lelki vezetésük nem ütköznék a nagy tömeg miatt csak nehezen lebírható akadályokba, bizonyosan sokkal többnek egészen meleg szívügye volna a gyakori szentáldozás. Erről győzött meg lelkigyakorlatuk is, melyet ez idén április 4—7. között négy csoportban tartottunk: az I. osztályosokat P. Sall jászberényi ferences, a III.—IV.-et Merényi Vince miskolci minorita atyák, az V.—VI. osztályosokét dr. Henkey-Hőnig Károly diósgyőrvasgyári káplán, a VII.—VIII. osztályét Kiss Szaléz páter jászberényi franciskánus atya vezették. Itt köszönjük meg hálás szeretettel fáradozásukat, jó magvetésüket, kívánván, hogy a jó Isten fizesse vissza jóságukat bőséges kegyelemmel. Kezük nyoma meglátszott különösen azon, hogy szép számmal voltak fiaink, akik igazán áhítatos, jó gyónást végeztek a lelkigyakorlatok befejezéseképpen. Tagadhatatlan, igen nagy nyeresége lett volna a vallásos nevelésnek abból, ha a szülőket is be tudtuk volna kapcsolni a fiúk vallásos életének irányításába. Az iskola világosan látja, hogy felületen mozog, amíg a család mély vallásos élete ki nem egészíti, helyesebben szólva alapokkal nem látja el azt, amit az iskola ad. Egész mélyében látjuk a fiatalság komoly vallásos nevelésének minden nehézségét: hogy a kötelező szentmisék előtt szörnyű ellenmondás a „kötelező" jelző mindaddig, amíg a család nem siet segítségünkre a maga bensőséges, vallásos életével; hogy a „kötelező" gyónások sokaknál mindaddig csak for60