Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

volna. Az Orsz. Középisk. vívóversenyen Wolf László szerezte meg iskolánknak az egyéni kardvívásban a hetedik helyet, a kerületi egri versenyen I. helyen győztes stafétacsapatunk 8 tagja közül 2 szintén osz-v tályuk tanulója. Viseletük általában nyugodt; kilengéseik, botlásaik, itt-ott nyilatkozó nagyoskodásaik legalább ez idő szerint nem mutatkoztak jellembeli defektusoknak: inkább a társadaloméletbe kívánkozó fejlő személyiség harca ez a kívánság dinamikájával, amely bölcs középútakat nem ismerve vagy a felső, vagy az alsó határ mellett mozogva téved. Aggasztóbb nagyzolások is akadtak: ezek már az üres feltünnivágyás, sőt itt-ott a korzófiúság határait súrulták, de négyszemközti figyelmeztetés, jóra-appellálás eltüntették, legalább színleg, az aggodalmakat. Az intézet rendjéhez, nevelő tanárai kívánságához az osztály készségesen alkalmazkodott. A tanulók zömében a vallásos érzés még épnek, a hazafias szellem erősnek, lendületesnek látszik. — Közepes tehetségűek. Szorgalmuk erővonala sem mindig egyformán határozott. Ingadoznak, különösen azért, mert talán túlon-túl rabjai ők is annak a letargiának, mely a szülők örökös jajgatásai, panaszai következtében a nehéz jövő képeivel riogatja az ifjúságot. Vannak azonban épületes szorgalmú, kitartó tanulók is, akik csípős ellenszél fújtán is. húznak. — Igen szegények: botlásaik, zegzugos akaratgörbéik indító okai a szegénységnek olyan rejtett minusaiban gyökeredznek, melyeket :nincs is módunkban kinyomozni. De az osztály szociális érzéke erős: ingyen vittek el 10 szegény tanulót kirándulásra, progresszív áldozatkészséggel segítettek ott, ahol kellett. Tagadhatatlan viszont, hogy a vagyonosabbak nem könnyen bizonyultak készséges segítőknek. Egészségi állapotuk, is csak tűrhető. Sok volt alultáplált, gyenge, az influenza-járványt nem mind heverte ki, voltak komolyabb megbetegedésben szenvedők, ünnepélyeik műsora tartalmas, változatos, felolvasásaik és beszédeik tartalmasak. Kirándulásuk Egerbe és Mezőkövesdre volt. Gyönyörű időben, a gyönyörű Bükkön át, a lillafüredi álompalota meleltt elrobogott autójuk, a „mesék csodaszép kocsija"; csakhamar ott voltak a felsőtárkányi forrásnál, a harcsatermelő tónál. Aztán Eger jött a maga termékeny, katolikus, magyar történelmi levegőjével, a mecénásos művészetterémtő katolicizmus hatalmas, a miskolci fiúknak annyira új barokk-alkotásaival, Gárdonyival, a magyár ifjúság kedvenc írójával, akinek sírjánál beszédet is mondott nekik az osztályfőnök. Kövesden a testvér-intézet fogadta őket szívesen és mutogatta meg nekik szépséges matyó-múzeumát. A sok magyar népi érték, amely világpiacra megszervezve, hatalmas kincset jelentene, borongós hangulattal koronázta volna be a napot; a kirándulás52