Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

kadó botlások talán megfertőztek, de alapjában ép maradt. A négy­szemközti megbeszélés hatalmas erejével helyes önbecsülésre szoktatta a fiúkat az osztályfőnök, azt a tudatot fakasztva bennük, hogy a kö­zösség előtt való megszégyenülés kiküszöbölésével minden botlás mint a vezető és vezetettek magánügye bírálható legcélszerűbben. Egy csa­láddá kovácsolta a fiúkat a bajtársi szeretet, a becsülés-féltő egyéni finomság, a rettegtetést teljesen kikapcsoló atyai, bölcs szeretet. A szi­gorúság elemét a kötelességteljesítés kérlelhetetlen imperatívusa vitte bele a szeretetbe. Virágok, növények tették otthonná az iskolatermet, melyek ápolása Hauzenblasz és Wohanka kedves kötelessége volt. Gaz­daság-szociális élet virult meghitt társaságukban: volt osztálykasszá­juk, tartozik-követel rovatot lelkiismeretesen kezelő pénztárosuk, Hor­vát Zoltán, akinek számlás-nyugtás számadásait Huszti és Lannert ellenőrizték. Az osztály utalja ki a főnök irányítása mellett a szegény­segítő pénzeket iskolaszerekre, kirándulásokra, egymástámogatásra. A segítés nem szorítkozik pusztán anyagiakra: egy-egy jó tanuló körül tanulmányi góc fejlődik, ahol az egy környéken lakók közös erővel bir­kóznak latinnal, némettel, matematikával. Gyönyörű eredmények mel­lett sajnos, az emberi gyarlóság ide is belékontárkodott és a bajtársi együttdolgozás itt-ott másoló szarkassággá gorombásoÖott. Súgás, csem­pészés, csalás minden fajtája ellen autaktív harcot folytattak közös erő­vel s nem eredménytelenül. Élt az állandó figyelmeztetés: micsoda baj­társiatlan felületesség munkátalanul elérni akarni azt, amit az osztály zöme verejtékes munkával tud csak kiharcolni; micsoda jóleső reális optimizmus fakad abból a tudatból, hogy a kérlelhetetlen több munka megszokása emel ki a világversenyben az érvényesülés biztos talajára. A gyökeres vallásosság alapjait a mély fizikális világkép kialakítása erkölcsprédikálás nélkül kívánta megrakni. Osztályünnepélyeik is a hit és erkölcsi nagyság, a martírium és hívő, kemény férfiasság dicsőítője voltak. Költemény, novella, beszéd mind a saját-ból kerültek: gyönyö­rűen feldíszített termük, meleg, közvetlen hangulat és az osztálytársa­dalom egészének aktív hódolása lélekemelővé tették ezeket a felejthe­tetlen napokat. Az osztályfőnök előtt annyi szív, annyi melegség, any­nyi buzgalom fejlett ki az ünnepélyek során a serdülő lélekből, hogy külön köszönettel adózott osztályának az ő fölemeléséért. — Osztály­szellem fejlesztő rúgó volt az okos sportszeretet is: elsők voltak az osztályközi pólóversenyben, elsők a tornaünnepélyen a világlabda-mér­kőzésben. Céllövészetben is sokan voltak elsőrendűek, Szabovits, a mes­ter is közülük került ki, akinek eredménye országos viszonylatban is kiváló. Az intézeti szertornász-csapat 4 tagja is hétás. — Az osztály 50

Next

/
Thumbnails
Contents