Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

osztályból kerül ki: szavalás, előadás, zene és ének, az osztályfőnök összefoglaló beszéde, melynek hangja is inkább megbeszélő és méltató a panegírikus helyett. Az osztályok versenyezve díszítik föl termeiket, sokszor meglepő ízléssel, megható leleményességgel. Fotográfiák készülnek a feldíszített osztályról, a szereplőkről és ezek a fotográfiák, beszédek, történések belékerülnek az osztálykrónikába. A fiúk maguk választják meg osztálykrónikásukat, egy jó pennájú fiút, aki pontosan beszámol a krónikában az ünnepélyekről, a kirándulásokról és természetesen nem fukarkodik bevezetni azokat a lélek- és testüdítő humoros esményeket sem, amelyek évközi vajúdások, kirándulások közben, órák alatt, órák előtt megesnek. Belekerülnek természetesen azok az események is, melyek bánatba borították az osztályt. így esik emlékezés a II. C) osztály krónikájában, arról a szegény kis Lutter Tiborról, aki január 2-án hagyott itt bennünket, hogy elköltözzék Isten örökkévalóságba. Meghatottan írja róla Csáki Tibor, a II. C) krónikása: „Könnycsepp gördül végig az arcomon s hull le a papírra, mert sajnállak, hogy ilyen fiatalon hagytad el az élők sorát." Elmondja azután a krónikás, hogy Lutter Tibor temetése kedden délután 3 órakor volt Halmajon, hogy az osztályfőnök vezetésével: kivonult oda az osztályképviselet, hogy koszorút és vigasztalást vigyen a gyászbaborult szülőknek. Megnézik a kis halottat. „Itt feküdt előttünk virággal teli, díszes ravatalon, összekulcsolt kezekkel s kezében a keresztet és rózsafűzért tartva, egy szép, de hamar befejezett élet látható formája, egy élettelen test." .... Az esperes úr búcsúztatója után „egyszerű szavakkal búcsúztattam el az osztály nevében mindannyiunktól szeretett osztálytársunkat. Azután a rögök egyhangú, vigasztalan dübörgése, a szerető édesanya hangos zokogása hallatszott, mely egybevegyült a kápolna lélekharangjával és égbeszálló könyörgő imánk halk szófoszlányaival. Erősen szürkülő égen már felcsillan az esti csillag, térdig érő hóban ballagunk hazafelé..." Legyen az osztálynak ez a szerető részvéte egy kis vigasztalás a mélyen sújtott szülőknek, legyen hitbéli enyhület a Halottnak, akinek csöndes nyugalmat adjon a jóságos Isten. Az osztálykrónikák az osztály szociális megmozdulásait, egymásonsegítését is megörökítik. Az a terv, hogy a fiúk krónikájukat végig az osztályokon folytassák, befejezésig. Milyen szép is volna, ha 10, 20, 30 éves találkozókon az intézet mindannyiszor elővehetné és átadhatná a megjelenteknek a krónikákat, milyen erő volna a multakra visszaemlékezés, milyen kedves dolog minden találkozó bevezetése, milyen összetartó kapocs a széthullásra annyira hajlamos magyar társadalmi 40