Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

bem centrális szerepet kap a jellem/nevelésben.. Az osztályfőnöki órák bevezetése ezt igazolja. Egyelőre csak az I. osztályokban rendeltetett el ez az óra, de a jelentések és tapasztalatok szerint kitűnően alkalmas volt arra, hogy fesztelen beszélgetés alakuljon az osztály és vezetője közt. Az I. osztályok inkább kollektív és típus-élete bizonyosan bőséges alkalmat szolgáltatott az ügyes-bajos kérdések megbeszélésére. Ami e megbeszélések nélkül befelé robbant volna ki, a megbeszélések révén kifelé kívánkozott és okos hozzászólásokkal, közös megállapodásokkal majdnem autonóm bíráskodó fórummá, illemtan-órává, gyakorlati eligazító-órává fejlődött ki. Érdekes, gyermekien őszinte megnyilatkozások, különösen a finomabb lelkiismeretüek részéről, szinte konkrét erkölcsi ítélkezésekre tanítják a növendékeket. A tapasztalat az, hogy semmi erkölcsi prédikációra nincs szükség, annyi az őszinte kezdeményezés, olyan pompás a homogén társaság vonalvezetése, hogy a rektornak csak egy-egy mosolygó megjegyzésre, egy-egy terelő közbeszólásra kell vállalkoznia, hogy a tanulók maguk állapítsák meg a konkrét megvalósítandó tanulságot. A tanulás módjaira rávezetni akarva a fiatalokat, magunk is megtanuljuk, hogy milyen egyéni módjai is vannak a tanulásnak s mekkora időveszteséggel jár itt a dilettáns útkeresés. örvendetes hallani, mennyi emberismeretet tanul az órákon maga a vezető is s mennyit tett eddig egészen másképpen, mint az osztályfőnöki órák lezajlása után. Természetes, hogy a napirend, a viselkedés, az illem, a közlekedés stb. kérdései egységes irányítású megbeszélések tárgyává téve, éppen azokat fogták meg legjobban, akik a családban ezekre a kérdésékre nem mindig kapnak megfelelő útbaigazításokat. Viszont sokszor éppen a „gyermekszobásokat" lepi meg, menynyi egyszerű bölcseség, finom lelkiismereti iskolázottság éppen azoknak a fiúknak családi öröksége, akik szerény egyszerűségben és igénytelenségben növekednek. Az osztályfőnök éppen ezek alapján ismeri meg nemcsak a növendékét, hanem azt a családi fészket is, amelyből a növendék az iskolába került. így alakul ki a köz javára az órák révén az a meggyőződés, hogy a vagyonosabb származás elég gyakran jelent erkölcsi felületességet, az igénytelenség pedig szigorú, nem egyszer hősies ragaszkodást a legszentebb ethikai igazságokhoz. Az osztályszellemet azzal is ápolni akartuk, hogy osztályünnepélyeket is rendeztünk a közös iskolai ünnepélyek helyett. Tagadhatatlan, hogy a közös ünnepélyek, noha tömeghatásuk elsőrendű, abban a hibában szenvednek, hogy az I—VIII. osztályos ifjúságban nagy az értelmi nívókülönbség s így a kisebbek inkább csak misztikus homályban látják a nap jelentőségét. Az osztályünnepélyeken viszont minden az 39