Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

centrumok fűtik a rengéseket és az ifjúság a magárahagyatottság különös érzéseivel küszködik. Nem egy panaszolja, hogy milyen csudálatos „vaksága a sorsnak" — ipsissima verba! — hogy szinte minden nevelő (—sic!) megfeledkezik róla, micsoda gyötrelmes rázkódásokon esett át, amíg „vélt erkölcsi magaslataira, hideg, jégcsapos ethikai fensíkjaira megérkezett, ahonnan Juppiter tonans módjára szórja a villámokat!" (Egy volt VIII. osztályos régi leveléből.) „Én ugyan megnézem azt a valakit, akit közelembe engedek, mert ne tessék haragudni, ha azt írom, hogy a legtöbb nevelőnek fogalma sincs róla, milyen szent fájdalomkálvária, míg az ember belenyugszik abba, hogy minden csak sablon, minden csak kaptafa, minden csak helyes vagy helytelen törvényeknek az egyesekre való irgalmatlan alkalmazása, mert hát sietni kell, mert hát rohanni kell. A nyolcadik végén érzem, mennyi kitűnő tanárom volt és mégis milyen kevés, ünnepi pillanata volt nyolc évi diákságomnak, amikor numerus helyett fejlődő, birkózó, minden szépre és jóra vágyó személy lehettem a nevelőim szemében." Gondolom, az egész ifjúság szívéből beszél az, aki azt írja, hogy megnézi, kit enged a közelébe. Más szóval ez annyi, hogy csak az segíthet, akinek megvan az az isteni adománya, hogy személyt, örökkévalóságból szakadt és örökkévalóságba törő lelket lásson a tanítványaiban. Lelket, akinek forró test a burka. Lelket, akit gúzsba akarnak kötni a test fizikai törvényei. Lelket, aki a fizikai test ellenállásait viharozva érzi. Lelket, akinek viharai a fizikai testet rázzák és a pedagógus minden bölcsesége kell hozzá, hogy különbséget tudjon tenni a test rángásai és a között, ami a rángások mögött él, sóhajtozik és küszködik. Lelket, akiért a bölcs pedagógus mindenre kész s akinek munkáját azzal igyekszik eredményesíteni, hogy minden segítő aktusa az önzetlen részvét, a személyes élmény, a mosolygó útismerés, a biztos útmutatás bélyegeit viseli magán. Osztályszellem. A pedagógiai vezetés észreveszi csakhamar, hogy kisebb egységek kívánkoznak kialakulni azzal, hogy egy-egy osztály a közös élmények, a közös tennivalók hatása alatt lélekben is egybealakul. Tagadhatatlan, hogy az osztályfő az a bűvös erő, aki ezt a szellemet gyúrja és alakítja. Eddig is az volt a tapasztalat, hogy az osztályfő a maga képére és hasonlatosságára többé-kevésbbá átgyúrta a maga osztályát 8 esztendő alatt. Az osztályfő eddigi szerepe azonban inkább ösztönös osztály védelemben merült ki, abban, hogy konferenciák alkalmával védelmébe vette a gyöngébbeket, mert ő, az osztályával sűrűn érintkező itt-ott rejtett erényeket tapasztalt. Ma az osztályfő magyar pedagógiai eljárásokban is egyre job38