Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

tanító tanárok összessége vállalja a felelősséget. Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy mindig akadtak pedagógusok, akik az összességnek ezt a verdikt-garantáló jogát csak nehezn voltak hajlandók elismerni. Különben is igen nehéz az összességnek olyatén fellépése, amely az öszszesség szabályozó beavatkozását elvi alapúnak őrizné meg és nézeteltérések esetén ne bántaná meg sokszor igen súlyosan a legbuzgóbb és leglelkiismeretesebb, de talán túlkövetelő tanárok jogos önérzetét. Nyugodtan csak azt gondolhatni, hogy a Rendtartás szerkesztői úgy gondolták el tiszteletreméltó alkotásuk végrehajtását, hogy az egy osztályban tanító tanárok szinte állandó hospitálással figyelik egymást. A hospitálás tehát mindennapi kenyere legyen minden pedagógusnak, necsak azért, hogy tanuljon módszert, tanuljon eljárásmódokat, hanem azért, még pedig főképpen azért, hogy hallván és tapasztalván az óra alatt történteket, egy állandó, figyelmeztetés nélkül való, csöndes és önmagában folyó ítéletkorrigálás végeztessék minden olyan tanulónál, ahol erre szükség van, de állandó lelkiismereti biztonság is fakadjon a hospitálásból ott, ahol a megítélések az egyes tanulókra nézve megegyeznek. A tanári munka értékéről és a vele járó súlyos felelősségről papíroson sok szó esett már. De a hospitálás kötelességének ilyen, bírói szempontból alapvető fontosságát tudtommal senki nem hangsúlyozta. Pedig ezt ugyancsak hangsúlyozni kell, mert különben a pedagógusok a hospitálást pusztán módszertani tanulás-lehetőségnek fogják fel, már pedig kevés értelme van annak, hogy a módszerben erősek tanuljanak olyantól, aki módszer tekintetében ugyancsak gyengébb a látogatónál. De mikor a hospitálás jelentőségét éppen a bíráskodás igazságossága szempontjából hangsúlyozzuk, nyílván egy új és eddig alig számbavett kötelességét fedezzük fel a tanárnak. S a fiatal tanár-generációt erre is módszeresen nevelni kell, mert hosszú időbe telik annak a mélyen szociális, mélyen emberséges lelkületnek kialakítása, hogy a gyermek tehetségének és munkájának értékelése valóban csak minden irányú összemüködésnek, állandó korrigáló-készségnek együttes eredménye lehet. Az iskola tanárbírókat működtet, még pedig állandóan, szünet nélkül. Minden bíró ugyanazt a pör-anyagot tanulmányozza. A poranyag a gyermek. Hogy valóban pör-anyag, az abból egészen világos, hogy polgári kötelességek vannak minden tanuló elé szabva az ú. n. követelmények-ben. A pör a körül folyik, megfelel-e a tanuló az ő polgári kötelességeinek jelesen, jól, elégségesen, vagy pedig elmarasztaljuk-e őt polgári kötelességeinek nemteljesítése miatt. A tanárbíróság, ha nyugodt akar maradni, csak együttes felelősségvállalással mondhatja M a nemet. 35