Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

nincsenek. Ha nagynehezen az első osztályt talán még tudná kettősíteni, mit csinál fölvett tanulóival a másodikban, amikor már valóban abszolút teremhiány miatt nem tarthatja meg az első párhuzamosságát? A ref. reálgimn. is telített. A polgári iskolák is azok. Csak egyetlen épület van, amelynek már külső front-nagyságánál fogva is az a hiedelem van frontjára írva láthatatlan betűkkel, hogy ez az a szekér, amelyre számtalan szalmaszálat lehet még ráhelyezni anélkül, hogy összeroskadna. Pedig roskadozik bizony ez a gyönyörű szekér is, ha 70-es létszámú osztályokat kénytelen produkálni osztályösszevonások miatt. Lelkiismeretes tanár szörnyű gyötrelmeket él át az ilyen osztályokban, mert sem eleget feleltetni, sem figyelmet tartósan lekötni nem bír. A szülők telve vannak panaszokkal, hogy az ébredő, a zsendülő és szárnypróbálgató jóakaratok nem tudják magukat észrevétetni. S ha mégis egyet-egyet ágaskodnak a jobb, a becsületesebb munka irányába, nem lehet a gyenge akaratpróbákat eléggé edzeni és gyakoroltaim, ezért születnek, ágaskodnak és hamvukba halnak. Hiszen igaz, hogy tömegnevelés itt sincs kizárva: maga az a hősi küzdelem, melyet a jó tanár itt is folytat az órája megmentéséért, a magyarázat épségéért, az óra esztétikai egységéért, a fegyelemért, a rendért, a számonkérő alkalmak igazságos elosztásáért, begyakorlási aktusok igazságos tagolásáért, maga is imponáló tömegnevelés. De hol marad a sugalkís művészete, minden igazán jó órának annyira szükségszerű alapfeltétele? Hol marad a szemek és figyelmek egymásba kapcsolódása, ami nélkül nincs és nem is lehet magasabbrendű tanítás-művészet? És végre: hol marad az egyéni foglalkozás, akár tanítás, akár lélekfelajzás formájában tekintjük olyannak, amely nélkül a tömegnevelés megmarad az imponálás, vagyis a tetszés országútján? Hiszen lényege a nevelésnek, ha az imponálás megfogta a tömeget, rögtön erőpróbák és erőgyakorlatok következzenek az imponálás irányában! Kínszenvedés az ilyen osztályokban az osztályozás is. Hiszen lelkiismeretesen osztályozni a legnehezebb feladat. Az a körülmény, hogy a tanár ítélete szinte megfölebbezhetetlen, okvetetlenül megkívánja a pontos és lelkiismeretes ítéletmondás összes előzményeinek meglétét. Az iskola igazságosságába és alaposságába vetett hit rendül meg a szülői házban és a tanulóseregben, ha csak körülbelül ismerhetjük meg azt a tanulónkat, akinek munkájáról megmásíthatatlan verdiktet kell mondanunk. Szükséges nagyon hangsúlyozni azt a tényt, hogy a Rendtartás betűje és szelleme minden kalkulust mindent egybevető tanácskozás eredményének óhajt minősíteni és így minden kalkulus emberileg lehető igazságosságáért voltaképpen az egy osztályban 34