Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

jára írhatjuk azt a tényt, hogy az előretörő társadalmi osztályok taníttatni akarják fiaikat. Kétségtelen, hogy ez alapjában > véve örvendetes jelenség: egyrészt abból a belátásból származik, hogy iparban, kereskedelemben, gyakorlati életpályákon nívó-emelés szükséges ahhoz, hogy boldogulni tudjunk. De ugyanakkor van ennek az éremnek másik oldala is: kétségtelen, hogy az iskolának elméleti nehézségeivel kevésbbé tud megbirkózni az, aki elsősorban gyakorlati eligazodást keres. A jelentkezők azonban erről nem tehetnek : a korszellem túlságos kritikai készséggel vetette magát az iskola programmjának erős és merész, sokszor igazán egyoldalú szétszedésére, annyira, hogy ebben az iskola is kénytelen volt a sürgetve követelődző korszellemnek engedményeket tenni, az iskolaprogramm gyakorlatibbá tételére vállalkozni. Az iskola sorsának felelős intézői elmentek addig a végső határig, amely még lehetővé tette a konzervatív erők fönntartását. A kívülről betódulok azonban éppenséggel nem tudták megérteni, hogy itt a határértékek respektálása erkölcsi kötelesség. Demokratikus tódulatok egyáltalán nem respektáltak soha egészen szellemi határértékeket: ők egész és teljes birtokbavételre törekedtek és törekszenek mindig. Fájdalmas tény származik ebből: a demokratikus erők csak lendületben és érvényesülni akarásban nagyok. Egészen kicsinyekké válnak akkor, mikor annak a bizonyos házi segítségnek megadásáról van. szó, amely nélkül az elemi iskolából átkerült tanuló, hacsak nem igazán kiváló

1, alig tudja megtenni kellő szerencsével az átvezető lépéseket. Latinból, németiből, szótanuló, finomabb, elemző részletmunkából, még mennyiségtanból is szinte egészen magukra vannak hagyatva azok a tanulók, akik családi köre egyszerűbb és gyakorlatibb levegőben növekedett. Ez föltétlenül annyit jelentene, hogy az iskola nívóját kellene leszállítanunk

1 azok kedvéért, akik háta mögött nincsen ez a „standesmássige Kultur"-szerzés, átöröklés, családi levegő alakjában. Teljes tudatában lévén ennek a jelenségnek, mindent elkövettünk, hogy ne legyen belőle nívóleszállítás: törekedtünk egyszerű, igen világos előadásokra, leleményes szemléltetésre, sűrű ismétlésre, pontos begyakorlásra, egyszerű és mindenkitől érthető indukálásokra. Tudatában lévén az imént említett kedvezőtlenebb instanciák hatalmas hatóerejének, mindent elkövettünk arra, hogy amit a család meg nem adhat, azt az iskola adja meg. Nem irigykedtünk azokra a boldogabb intézetekre, amelyeknek homogénebb struktúrájú családi műveltség szállítja a növendékeket és exkluzívebb társadalom biztosítja a munkakönnyebbséget. Alapjában ők sem maradhatnak meg a splendid isolation kényelmesebb álláspontján mind30