Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

lelkének legjobb erői szerint szeresse az iskolát és a kölcsönös egymásrahatás segítségével együtt erősödjenek a nevelés tudományában. Amint a Veni Sancte nem volt póz, hanem alázatos kegyelemkérés a Böleseség kútfejétől, úgy a Tedeum is a hálának személyes hangja a személyes Istenhez, hogy lásson bennünk mélyen alázatos önismeretet, reális erőismeretet és forró, megtelt szívből fakadó köszönetet. Ez a hála, az a ritka erény, amely szinte egészen kiesett a modern ember, akár ifjú, akár öreg szótárából azért, mert mindenki túlságosan a maga erejére, vagy a szerencséjére támaszkodott. Ugyanekkor figyelmeztette az igazgató a szülőket és tanulókat, hogy a vakációt testi pihenés ürügye alatt ne engedjék az önzés melegágyává válni: bizony közönséges, komisz önzés, ha Karcsi „őfelsége" reggeltől estig testápolás és pihenés címén strandol, grasszál és tétlenkedik, 10-kor kel föl, az ágyban reggelizik és kiszolgáltatja magát anyjával, nővéreivel anélkül, hogy egyetlen gondolata volna arról, hogy segítsen, részt, vegyen a családnak egyre folyó és megállás nélkül szükséges munkájában. A család a legszentebb egység, amelynek napi építésében kivétel nélkül mindenkinek részt kell vennie. Vannak is születésüknél fogva finomabb, érzékenyebb és Önzetlen szeretetre hajlóbb tanulók, akik segítő készsége az elmélyült szeretet révén magától is. munkába áll apának, anyának, nővérkének az érdekében. De vannak született egoisták is, akik lelkiismeretük ébredező indításait a „szokásjog" sekélyes megökolásaival kendőzik el: ebben nem segítek, mert ez leányoknak való munka (terítés, takarítás stb.), abban azért nem, mert ez az anyám dolga (piac, baromfietetés stb.). A vakáció kitűnő nevelő alkalom arra, hogy benne a gyökeres egoistát megismerjük és szunnyadó jó ösztöneit életre zsendítsük. Ezután a jutalmak kiosztása következett. Ez is megtörténvén, a fiúk osztályaikba vonultak, megkapták az osztályfőnököktől indekszeiket. Gond volt arra is, hogy ezt az aktust se tegye súlyosabbá a rideg osztó igazság szelleme. Pár elismerő szó az érdemeseknek, egy pár vigasztaló és serkentő megjegyzés az elesetteknek itt is adódott, hogy amazok tudatosabban örülhessenek, emezek pedig a jobbá-lehetés reménységével foghassanak neki a munkának. Az ifjúságot azután Isten nevében vakációra bocsátottuk. A tanulók száma. Változatlanul nagy volt. Egyik-másik osztályban akkora, hogy a tanításnak okszerű, mindenkit foglalkoztató s mindenkit sűrűn számonkérő módját szinte lehetetlenné tette. (IV. A, IV. B) Oka ennek a nagy zsúfoltságnak részint az általános korszellemben, részint a különös miskolci viszonylatokban rejlik. A korszellem számlá29