Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

ruár 9-én tartottunk konferenciát. Második módszeres értekezletünk február 16-án, második ellenőrzőnk a folyamatban levő főigazgatói látogatás miatt május elsején került sorra. A nyolcadikosok összefoglalói május 9—13. közt voltak. Hittani összefoglalásukon Kronberger József érseki biztos úr elnökölt. A többi osztályok hittani összefoglalói június 8-án zajlottak le Kronberger József kanonok-plébános és Grosch Adolf kanonok urak elnöklete alatt. A többi összefoglalók június 11., 12., 13-án kerültek rendre. Voltak decemberi és júniusi magánvizsgálataink. I Ez utóbbiakon Simon Károly dr. igazgató úr elnökölt. Az évet június 17-én ünnepélyes Tedeummal zártuk be. Ekkor osztottuk ki a jutalmakat. Szülők, tanárok és az ifjúság jelenlétében az igazgató összefoglalta az év legfőbb eredményeit. Az év elején mondottakra rövid visszapillantást vetve, azt vizsgálta, mentünk-e előbbre, legalább valamennyire, ekkor fogant jóföltételeinkben. Erre a kérdésre nehéz a válaszadás, mert hiszen csak a lelkiismeret legbensőbb megmozdulásai adnak pontos választ. De mégis adhatunk örvendetes és megnyugtató feleleteket is a nyilvánosság előtt lefolyt tények alapján. A szülői látogatások és tanácskérések szaporodtak. Megható példáit látta annak is, hogy a látogatások folyamán sok, a gyermekek jellemére vonatkozó közlés történt. Arra is van bizonyság, hogy a nevelés aprólékos munkájára éppen a megbeszélések és tanácsadások folytán nem egy olyan szülő is vállalkozott, aki ezelőtt egyszerűen csak a „Nem érek rá'-val felélt indításainkra. Az is örvendetes, hogy vannak osztályaink, melyekben a szorgalom és kitartó munka szemmel látható jó eredményeket ért el. E fényoldalak mellett még mindig sűrűek az árnyékok, különösein ott, ahol a szülői ház és iskola között szakadékok vannak. Bajok vannak az óramulasztások, könnyelmű óraigazolások során. De nagyban és egészben, úgy látszik, megindult a tisztulás folyamata: a kor sok-sok kaotikus, zűrzavaros eszméje, amely annyira lehangolónak látszik felületes szemmel nézve, mégis csak embarras de la richesse-nek bizonyul a mélyebb szemlélődés előtt. A magyar élet lassan tudatára ébred annak a rengeteg tennivalónak, amely minden vonalon várakozik reá. Gondolat gondolatot szül és a kaoszban kezd kikristályosodni a mag: az iskola feladata a magyarság életében sokkal egyetemesebb, mint bárki is gondolhatta volna, mert először az iskola tanul meg nevelni a tömérdek romhalmaz eltakarítása közben, azután egyre fejlődő nevelőtudományát át fogja adni a szülői háznak. Ez a ház — szintén a sok nyomorúság és útkeresés kényszerítő hatása alatt — mégis csak el fog érkezni oda, hogy necsak szükségből, hanem a 28