Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

telve végezte súlyos munkáját, amelyért ezúton is hálás elismeréssel adózik neki az igazgató. ügymenet. Szeptember 4-én volt alakuló értekezletünk. 5-én a javító vizsgálatok folytak le. Közben a magánvizsgálatok, különbözetiek írásbeli és szóbeli része kerültek sorra. 7. és 10-én voltak a pótbeírások. 11-én ünnepélyes Veni Sancteval kezdtük meg a munkát. V/eni Sancte után évnyitás volt: az igazgató szólott az egybesereglett szülőkhöz és tanulókhoz arról, hogy a nevelés munkája voltaképpen nem igen nagystílű célkitűzéseken múlik. A szülő, a tanár kívánja meg a nevelendőtől azt a sok, apró, sokszor igazán könnyű tennivalót, amely mint legközvetlenebb szükségesség adódik a tanuló elé. A tanuló pedig engedelmes legyen ós tegye meg, amire ünnepi órákban fogant elhatározásai sarkallják. A nevelő jóságának egyetlen okos, pontos számvetés az alapja: mennyit követelhetek tanulmányból, mennyit kitartásból, mennyit egyenesn fölfelé ívelő állhatatosságból. A nevelendő nevelhetőségének alapja az, hogy valakit nagyon, nagyon szeressen, valakinek nagyon higgyen és valaki előtt egészen nyitott könyv legyen az élete. E kettőnek szerencsés találkozásából születik meg az a boldog alapérzés, amely azt teszi lehetővé, hogy vezető és vezetett simán, zökkenők nélkül haladjanak egymás mellett. Ha ez nincsen meg, akkor szomorú kishitűség, ellenkezés harci levegőjébe kerülünk. Sok' szó esett róla, sok tinta folyt érte, lehet-e egyáltalán nevelni, vagy sem. Nem lehet, ha nem segíteni akaró mélységes szeretet szól segítséget kérő mélységes szeretethez. Nem lehet, ha lélektani tanulmányozás vágya, egyszóval kíváncsiság ölti magára a segíteni akarás krisztusi köntösét. De nem lehet akkor sem, ha a nevelendő részéről alkalmazkodni vágyó opportunizmus, melyet a diák olyan jellemző szóval stréberségnek szokott nevezni, játssza a segítségkérés szerepét. Mindkét fél, segítő és segítséget kérő olyan mélységekbe szálljon le, ahol már mind a ketten igazán az Isten országában, a lélek birodalmában élnek. Ezért nem lehet nevelni Isten nélkül. Pillanatnyi sikereket érhet el a felvilágosítás, az észszerű megbeszélés. De tartós elhatározásokat, jobb felé fordulásokat csak az remélhet, aki Isten minden, az embernek adott erejét viszi bele nevelő munkájába. A Veni Sancté ezért nem póz, hanem emberi erőink nem, elegendő voltának őszinte, alázatos megvallása és kiáltás a Felségeshez irgalomért, lekönyörgése mennyei harmatoknak, a melyek nélkül „oda lesz az emberek vetése". Első módszeres értekezletünk szeptember 22-én, első ellenőrzőnk november 30-án folyt le. Első osztályozónk napja január 28-ika volt. Tandíjkedvezmények adományozása ügyében szeptember 20-án és feb27