Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

32 nunk mindent, még pedig nem hozzávetések, hanem pontos iskolastatisztika alapján, amivel az iskola egyoldalú intellektualizmusa hozzájárult a kötelességtudat meglazulásához. A puero reverentia debetur alapelve ugyanis feltétlenül megköveteli, hogy nyugodt és nyugodtan, kapkodás nélkül megoldható feladatcsomó jusson osztályrészéül az ifjúságnak, amelynek életében csak töredékszerep jut az intellektusnak, sokkal nagyobb az aktivitásnak. Passzivitásra utaló intellektuális képzés feltétlenül legelemibb ösztöneit nyomja el a fiatalságnak és így túlontúl szemredolgozóvá, alkalmazkodóvá teszi ott is, ahol a jellemképzés az aktív csirák nagyranövesztését feltétlenül megkívánná. Az ifjúság érdekében az iskolastatisztika adatgyűjtések alapján nagy igazságokat szemléletesen láttató tudományát föltétlenül meg kellene szeretnünk, hogy világosan láthassunk és jól értékelhessünk. Próbálkoztunk ilyen adatgyűjtésekkel: szerkesztettünk grafikonokat az osztályozásokról, a dolgozatokról, emelkedésekről és esésekről házi használatra és sokat tanultunk belőlük, óramulasztások is havi percentszámítás alapján összesültek és nagy tanulságok kerekedtek a számunkra azon a téren, amelyen különben csak találgatások alapján igazodhatnánk el. A betegség nagyon relatív fogalom abban a szülőtársadalomban, amelynek agyrésze az iskolát nem szent lélekformáló helynek nézi, hanem bizonyítványgyárnak. Ez a felfogás könnyen a fiatal mellé áll egy-egy „indikált" főés hasfájás alkalmával és bizony könnyen és könnyelműen kerülnek ki a szülők kezéből mulasztásigazoló igazolványok. Mindezekre pontosan rámutat egy-egy havi osztálystatisztika és megkönnyíti a tanár helyzetét, hogy ne tapogatódzzék, hanem tények szerint indulhasson. Fölösleges mondani, hogy a diák, ha egyszer egyoldalú gyermekféltést födözött fel a szüleiben, könnyen kitapossa magának a további „érvényesülés" útját: utolsó pillanatban lesz mindig roszszul, amikor apa már a hivatalba siet és így sebtiben, megijedve állítja ki az igazolványt ; utolsó pillanatban láttamoztat indexet csak úgy, mint havi dolgozatokat, hogy valami módon még a gyermek lelki életéről való vonalvezetést se próbálhassa meg a szülő. Egészen modern lelkiségre vall, hogy minden apró történést azonmód beszór a feledés homokja és így eltűnt körünkből az a bölcseség, amely legjobban imponál a fejlődő és a mult tanulságait mindenképpen kirekeszteni akaró ifjúiéleknek. Apáink mindent megjegyeztek, ha nem is mindent azonnal intéztek el velünk. Tudták, mennyi bennünk az aprólékos jóság, de azt is, micsoda gyarlóságcsirák ágaskodnak ben-