Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

18 a fősúlyt, hogy élő irodalmat olvastassunk. Apró, óráról-órára fel­adott pár soros részleteket olvastatott az írókból, leginkább azért, hogy az illető nyelv grammatikájának megfelelő gyakorlása lehető­vé váljék s a szövegben előforduló nyelvtani kategóriákra a tanuló ráismerhessen. Ez a munka sokkal könnyebb volt, mint a mai, mert a) kevés szöveggel megelégedhetett ; ezért b) a szöveget nyelvtani­lag teljesen és alaposan feldolgozhatta; c) a benne szereplő szókin­cset tisztességesen kipreparálhatta és megtaníthatta; tehát lelki­ismeretes munkára nevelhetett és számon is kérhetett; d) az érett­ségin is magyarból-latinra fordított a tanuló, ami nyilvánvaló bizo­nyítéka annak, hogy az egész irodalmi oktatás egyenesen gramma­tikai okulás céljait szolgálta. Mikor az új tanterv a grammatikai okulásokat csak eszköznek tette meg s végső célúi a helyes szöveg­értést tűzte ki, könnyíteni akart s életszerűbbé akarta tenni a nyelvi tudományokat. Az új rend azonban éppen újszerű célkitűzésénél fogva nem elégedhetett meg apró szövegtöredékekkel, hanem való­ságos szövegegységek értelmes, okos, magyaros fordítását sürgette. Nem gondolt azonban arra, hogy a megnövekedett és egységekké tömörítendő szövegek szókincse az alsófokú oktatásban egyáltalán nincsen előkészítve. Az olvasókönyvek szerkesztőinek teljes szabad­sága van a szókincs alkalmazásában és feldolgozásában. A tanító tanár is szabadon választhatja ki az Olvasókönyv olvasmányai kö­zül azokat a darabokat, melyek földolgozására elegendő ideje és al­kalma van. Ezzel még nagyobb lesz a bizonytalanság a szókincs te­rén. Mikor aztán az irodalmi olvastatásra kerül a sor, olyan teher zúdul a preparáló és szótanuló ifjúság nyakába, hogy teljes bizony­talanság lesz úrrá a szókincs területén. Általános tapasztalat, hogy érettségi alkalmával nemcsak a iacio-iaceo-féléket zavarják ösz­sze a növendékek, hanem minden csak külsőre hasonló szó észbe juttatja a hozzá hasonlót, a jelentések is összekavarodnak. Nem is lehet ez máskép. A felsőosztályos fiú a napi átlag 20—20 szavas, 3 idegen nyelvi szókipreparálást és szómegtanulást egyrészt nem bír­ja meg, másrészt a szóformákat és szójelentéseket teljesen össze­kavarja. Az is főbenjáró nehézség, hogy a grammatikai osztályok­ban feldolgozott szókincs-törzs csak találomra szerepel a modern nyelveknél épp úgy, mint a klasszikusoknál. Statisztikai pontosság­gal megállapítható, hogy a modern nyelveknél a gyakorlati élet igényeit szolgáló szócsoport feldolgozására esik a fősúly s az iro­dalmi szavak megismerése az irodalmi olvastatás folyamán szinte egész új, szinte lebírhatatlanul súlyos problémák elé állítja a ta-

Next

/
Thumbnails
Contents