Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

15 bevonásával segítsen ezeken a bajokon. Ezen a területen próbálta meg az igazgató olyan intézkedések és eljárások megbeszélését, amelyek végső fokon a „vigyázók" intézményének teljes kiküszöbölésére volnának alkalmasak. Fölösleges mondani, hogy a „vigyázó" mindent tud, csak éppen igazságosan „vigyázni" nem: éppen a megfigyelés, az igazságos ítélkezés olyan nagy feladatok elé állítja, melyekkel csak a legritkább esetben tud sikeresen megbirkózni. Az igazgató bevallja, hogy ezen a töretlen területen még sok a teendője. Egyébiránt szinte általános kívánsága a testületnek, hogy a jó modor, a biztos fellépés érdekében, a bárdolatlanságok és ildomtalanságok elkerülhetése céljából valóban szükség van arra, ho|gy a tanulók valamilyen oktatásban részesüljenek a társadalmi érintkezés, együttélés, szóval az illem tudományából. Sokszorosan szükség van erre különösen ma, mikor a középiskola demokratizálódása folytán a legkülönbözőbb társadalmi osztályok gyermekei kerülnek egymással egy társadalomba. Feltörő társadalmi osztályok nemcsak legbenső, , hanem legpillanatnyibb én-jüket minden lefékezés nélkül vetik bele a társadalmi együttesbe, még pedig az „őszinteség, egyenesség" nevében. Minden fékezést kendőzésnek, nem egyenességnek, cikornyázásnak, fínomkodásnak minősítenek. Valami igazságuk csakugyan van. Mert ha viszont az „úri" társadalmi formáknak nincsen meg a megfelelő lelki alapvetésük, valóban arra szolgálhatnak, hogy távoltartsák maguktól az alulról feltörekvőket, akik őket, a beati possidendes-t, előkelő pozíciókból valamennyire, öntudatlanul is ki akarják forgatni. Szükség van tehát, még pedig nagy szükség bizonyos formákra, amelyek lelki alapja egymásnak megbecsülése és szeretete. Ezek a formák csak a pillanatnyi én-t fékezzék meg, azt, aki összes kitörő indulataival támad rá felebarátaira és a neofiták erőszakosságával bizonyos terrort tud létesíteni. Bizonyos, hogy az illendőség alapja nem lehet a hamis és lélektelen prestige, amely el akarja bódítani a társadalmi formák segítségével a gyengébbeket, erőszakosságot csihol ki az erősebbekből és a szitán átlátókból. Az illem alapja nem lehet más, mint az egymás iránt érzett szeretet és megbecsülés. Az iskolának igenis szüksége van arra, hogy az így elmélyített társadalmi formák révén, az őszinte szeretet alapján tűnjön el a magyar társadalomból minden bumfordiság. Nagy nevelőértéke van annak, ha meggyőződtetj ük róla fiainkat, hogy emberek szépen, nyugodtan haladhatnak egymás mellett még akkor is, ha erős, megfékezetlen indulatok villamos kisülései között lefolyt találkozásuk azt a hitet keltette bennünk, hogy meg akarják