Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

T kiismerete előtt is tisztázni akarja. Mivel pedig selectálnda az országos érdek szempontjából' kell, arra törekedett, hogy gyökerében fogja mieg a kérdést: egyrészt alakítson ki sűrű megbeszélés révén egy jó tömegtanítási módszert, hogy általa legalább a közepes tehetségüek megbirkózhassanak a követelményekkelt, másrészt sűríín kiaknázta az egyes tárgyak gazdasági vonathozásait, gyakorlati mozzanatait, hogy a tanulók bátran dönthessenek szunnyadó ilynemű ösztöneik irányában és másfelé kereshessék a boldogulásukat. E részben iparkodott elhessegetni azokat a már-,mór veszedelmes, fekete és az ifjúság lelkületét megmételyező véleményeket, mintha igazán szakképzett, igazán becsületes iparos, kereskedő, vállalkozó, gazdálkodó megélhetése olyan reménytelen próbálkozás volna. Hivatást akart ébreszteni a fiatalokban, vagy legalább is azt akarta tudatukba vésni, hogy a hivatás tudata nem pótolható a gazdasági lehetőségek merőben anyagi surrogátumaival. Az éltnek anyagi megalapozása mindenesetre nagy üigy, mert primum vivere, deinde philosophari. De végzetes tévedés volna, ha bármilyen reális számításokon alapuló, pusztán elgondolt anyagi számvetésekkel akarná valaki a hivatás erkö'jcsi mozzanatait helyettesíteni. Elvégre hivatástalan emberek éppen akkora nemzeti veszedelmet jelentenek, mint az anyagi nyomorúság, ha ugyan nem nagyobbat, mert hiszen hivatástalanság mindig immel-ámmal végzett munkát, munkakerülést, szerencsehajhászást jelent. Ki vonná kétségbe, hogy ezek is anyagi károkká módosulnak előbb-utóbb azon a láncon, mely a nemzetek életében olyan szorosan kapcsolja össze a szellemi és anyagi értékeket? Sokat eszmélkedett a tanártestület azon, hogyan is kellene a zsúfolt osztályok számára .megteremtem azt a bizonyos módszert, amelynek révén eleven életté alakulnak az elméletek a tanulókban. Próbálta a magyarban az olvastatásnak oly módját, hogy a városi életben veszendőinek indult magyar gyökeres szókincs birtokba vevődjék és így valaminő aranyhíd épüljön a városi és falusi érzelem- és gondolatvilág között. Próbálta azt, hogy az írók alkotásait necsak egyszerű műfajoknak tekintsék a tanulók, hanem a mindenkori magyar élet egy-egy darabjának, amelyből megismerhetjük, milyen kérdések foglalkoztatták a magyarságot, milyenek alkották a közszellemet. Törekedett arra, hogy megszerettesse a legújabb irodalmát is, ha etikai és nemzeti érték. Igyekezett arra, hogy ízlésre nevelje a fiatalságot, hogy különböztetni tudjon ponyva és irodalom között. Igyekezett arra, hogy módszeresen megépített szókincs birtokába juttassa a növendékéket a klaszszikus és modern nyelvekben, hogy a nyelvek grammatikájának a velejét kihámozza, ezt a lényeget necsak megmagyarázza, megtanítsa, hanem be is gyakoroltassa. Igyekezett arra, hogy a történelem eszmeáramlatait szemléletesen grafikonokkal és összefoglalóan megértesse, hogy a földrajztanulást