Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

8 szemléletes, színes térképvázlatokkal megkönnyítse, megszerettesse, gazdasági vonatkozásokkal életrevaló tudománnyá , elevenítse, hogy a fizikai gyakorlatokban a munkaiskolából adjon ízelítőt, hogy a metematikában elméleti biztosságot adjon és típuspéldák gondos és módszeres összeválogatásával számoló készséget biztosítson. A nagy létszámú iskola és nehezen elérhető, sokszor egyenesen kicsikart eredmények késztették a testületet folytonos eszmecserére, leleményes kigondolásokra. Egymást meghospitálva lassan, szinte észrevétlenül terjed át egyik óráról a másikra a lelemény, a jó, a cél szerű és régi, erejüket vesztett didaktikai tradíciók omlanak össze úgy, hogy alakulóban van egy didaktikai köz-szellem, amelynek körvonalai évről évre jobban láthatók. Mennyi „idola fori"-t rombol így le a didaktikában is az egymáshoz való közeledés, csak az igazgató látja, aki látogatásai alkalmával itt is, ott is megalapítja, hogy valóban a jobb felé igyekszik a testület nemes hevületében. De a szociális érzület ápolásában is sokat és nagyot tett a testület. Sok szegény diákunk sorsa bőséges alkalom arra, hogy gondozza őket az osztály. A szegénygondozás nemes palántáját igazán eldsmerésreméltó emberséggel öntözte a tanártestület. Legszebb és legkézzelfoghatóbb eredménye volt ennek a szociális munkának az a karácsonyfa-ünnepély, amelyen a tanártestület buzgólkodása révén száznál több szegény diákunkat ajándékozta meg a jobbmódú tanulósereg egy meleg, családias jellegű ünnepélyen, a zsebpénzéből adva össze az ajándékvásárlásra szükséges pénzt. Nagy és lelkes munkát végeztek az Önképzőkör vezetői, különösen azzal, hogy az ünnepélyeket valóban tartalmassá tették. Ez úgy volt lehetséges, hogy ők maguk merültek bele mélyen és szeretettel abba a tárgykörbe, amelyből az ünneplés anyagát vették; gondoskodtak arról, hogy leleményesség, üdeség, frisseség- lélektani alapon tegyék olyanná az ünneplést, hogj előadók és hallgatók igazán belélendülhessenek az ünnepelt esemény érzésvilágába. Különös szép volt a Szent Imre-ünnepünk. Első volt e nemben, mert katolikus iskolák számára ez évben volt először kötelező e nagy nap ünnepélyes megülése. A program mindenképpen közel akarta hozni Szent Imrét az ifjúság gondolatvilágához. Ezért választotta meg a vezető tanár bölcsen és okosan nemcsak számos előadóját és szavalóját, hanem azt is, hogy mit adjanak elő. Párbeszédes legendák, patinás prédikációk, le'ikes modern versek, himnuszok váltakozva dolgoztak rajta, hogy az eszmény ne elérhetetlen magasságba kerüljön, hanem a csodálattal együtt mélységes szeretetet is fakasszon. Ugyanerre törekedett az igazgató is, mikor az Intelmek taglalásával az atya és fiú közti mélységes együttérzést és a belőle fakadó aprólékos, de egyszersmind nagystílű vezető gondosságot iparkodott megértetni és megkívántatni a figyelmes hallgatósággal. Ugyancsak szép és