Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

6 mes, emberséges lelkületnek nemcsak köteles, hanem természetes, megnyilatkozása annak a részéről, aki a gyerekkel szakszerűen foglalkozik és így bölcseséggel ismeri a nevelő-oktatás súlyos nehézségeit. Az igazgató tudomása szerint a tanártestületnek legalább is nagy többsége túl van azon a kezdetleges állásponton, hogy fölényes szakngőggel kezelje a szülőket. A selectio-nak sokat és sűrűn emlegetett kötelessége ugyancsak csábítaná a felszínes embert az ilyesféle itéletmondó aberrációra, de a tanártestület megbeszélései alkalmával a selectio kényes ügyét is meg akarta világítani, hogy ebben az ezerágú kérdésben világosan láthasson és lelkiismerete szierint ítélhessen. Körülbelül az a meggyőződése alakult ki, hogy a selectio gyakorlásában nemcsak lelki, hanem gazdasági motívumok is figyelembe veendők. A középiskolába való tódulásniak ugyanis nemcsak az az oka, hogy társadalmunk egyes osztályait az analfabétaság fokozatos leküzdésével kapcsolatos írás- és olvasástudomány, sajtó, olvasmányok arra csábítják, hogy urbanizálódva törtessen szellemi, vagy szellemibb foglalkozások birodalma felé. Bizonyos, hogy gazdasági lerongyoltságunk mellett az u. n. gyakorlati életpályák csak inkább elméletben állanak rendelkezésre, a valóságban alig. Iparosaink, kereskedőink, gazdálkodóink olyan anyagi elesettségben vannak, hogy éppen ezek sarjadékai törtetnek a szellemibb foglalkozások még ismeretlen, tehát csábítóbb jólétü birodalmai felé, mert a imaguk társadalmi osztályának anyagi vergődését már megismerték. Hátha jobb lesz amott, ez a gondolkodásuk. Persze, hogy országos veszedelem ez a sötétbeuigrás. De éppen a sötétbeugrók számának a megcsökkentésére várva-várjuk azt az időt, amikor a „gyakorlati" életpályák is biztos megélhetést nyújtanak majd a pályaválasztóknak. Nem utolsó oka különösen a hitvallásos iskolákba-tódulásnak az, hogy a tagadhatatlanul emelkedőben és lassú mélyülésben lévő hitélet szinte lelkiismereti kötelezettséggel készteti a szü'Jőket arra, hogy hitvallásos iskolába adják a fiaikat. Igaz, az igények emelkedése talán öntudatlanul isi beleszövődik ebbe a motívumba: hiszen minden emberi törtetés olyan szívesen keres magának vallásos indítékokat, hogy annál szentebbnek tüntesse fel magát az előtt, aki csak félve, vagy egyáltalán nem pillant bele az emberi akarat indítékainak vadonerdejébe. Az is fontos oka a középiskolába való tódulásnak, hogy a tanártestület tapasztalatai szerint a szülők nagy része nem hisz benne, hogy az ország gazdasági nyomorúsága rövid idő alatt jóra változzék: örül ennélfogva a szülő, hogy fiát középiskolába adva esetleg nyolc, vagy még több évig elveti a gondját annak, hogy pályát kelljen a fia számára választania. Nyilvánvaló, hogy ezek az okok súlyosan esnek a latba akkor, mikor a tanártestület a selectio ügyét nemcsak a kiáltó országos érdek, hanem a lel-