Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

5 des tanítás szept. 9-én kezdődött és zavartalanul folyt a VIII. osztályokban május 8-ig, a többiekben június 14-ig. A VIII. osztályok összefoglalásai május 9—13. között, a többieké pedig június 16—21. között zajlottak le. Az évelei magánvizsgálatok szeptember 9.-én, a decemberiek dec 17.-én, 17 én volt. Az első ellenőrző napja november 25.-e, a másodiké április 29.-e. Az első osztályozó január 25-én, a második június 16-án, folytatva június 21-én ment végbe. Az éveleji magánvizsgálatok szeptember 9.-én, a decemberiek dec. 17.-én, az évvégiek június 9.-én folytak le. A szeptemberieken Jámbor György dr., a decemberieken az igazgató, a júniusiakon Tamás Viktor dr. újpesti igazgató elnököltek. Az évet június 25.-én Tedeummal zártuk be. Ekkor osztottuk ki a jutalmakat. Szülők, tanárok és ifjúság jelenlétében az igazgató évnyitó beszédének alapgondolatai nyomán foglalta össze az évi munkásságot: megmutatta, mennyi a keserű üröm. Megmutatta az öröm és üröm örök forrását, a rendítjószándék, mennyi a hevenyészett nekilendülés, mennyi a szent öröm, mennyi a keserű üröm. Megmutatta az öröm és üröm örök forrását, a rendíthetetlen, vagy csak fel-felágaskodó akaratot és a tanulságoklat levonva Isten nevében útnak bocsátotta az ifjúságot. A tanártestületben személyi változás nem volt. A testület általában jó egészséggel, munkás készséggel! és szívességgel végezte nehéz munkáját. Tudatában valt annak, hogy nemcsak tanítani, hanem nevelni j

s kell. Helyesebben: az Siet és a testületben élő készséges jóakarat láttatja vele egyre jobban, hogy a napi gondok minden nehézsége ellenére is vállalnia kell a tanítónevelő

1 munkát a magyar jövő érdekében. Vállalta is. Közös szellemet iparkodott teremteni ösztönös jóindulattal. Sűrűn beszélgetett általános pedagógiai, didaktikai kérdésekről. Sűrűn vitatta meg egyes tanítványok sorsát, hogy egyénileg kezelhesse őket. Minden konferencia előtt öt napon át referáltak az osztályfőnökök az igazgatónak minden növendékről. Ahol úgy kívánta a szükség, részletesen megbeszélték a referálás alkalmával egy-egy növendék munkásságát, lelkületét, családi körülményeit és különösen figyelemmel kísérték azokat, akik gyarlóbb kezdeményezések után emelkedni akartak. Ha a szükség úgy kívánta, tanácskozásukba a szülőket is bevonták s az osztályfő, az igazgató, meg a szülők hármas tanácsában vitatták meg, mi a szükséges teendő. Fegyelmi vétségek esetén a szülőt mindig bekérték az ilyen, legtöbbször eredményes tanácskozásra és a tanuló pszihéje szerint adták meg a szülőnek egyszerűen, emberségesen a követendő útbaigazításokat. Legtöbbször mély tapintattal szóltak a szülőkhöz akkor is, ha nem kellemes ügyeket kellett velük közölniök. Tudatában voltak, legalább is igazgató tudomása szerint legtöbben, hogy a tanár tapintata a szülőkkel szemben egy mély, ne-