Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

25 tuk felejthetetlenné tenni. Magasztaltuk itt a katonaerényeket, de kiemeltük, hogy a hősök ezer halála nem lehet csak irdatlan koporsó, amelybe a magyarság missziója és sok-sok reménysége belézárult. „Nem lehet, hogy annyi JÁ\- hiába ont,a. vért, s keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért." Azért, mert Isten ujját látjuk gondviselésszerű történelmünk minden lapján, még a legsötétebbeken is, azért, mert a magyarság sorsa a nemzet minden hibája és gyarlósága ellenére is telve van válitságszerü áldozatokkal, azért, mert mindenütt, ahol vérváltság omlik, ott van az Isten: ezért, hiszünk Magyarország feltámadásában. Ügyeltünk arra, hogy nagy tömegű és ezer veszélynek kitett ifjúságunkat meg ne kísértse a gonosz. Nem tagadjuk, féltünk .és félünk tőle, mert hiszen csüggedt és jövőjében bizonytalan lelkek igen alkalmas lélekállapot arra, hogy az ezerarcú, ezerkezű, ezerképű gonoszság rést találjon a nyájhan és bomlasszon közöttük. Már pedig tagadhatatlan, hogy csüggeteg és lemondó ifjúságunk van, legalább is vannak csüggeteg, lemondó órái. El akartuk hessegetni lelkéből ezt a csüggedést, mert a kislelkűség átok. Ha a szülőtársadalom telte van aggódással a fiai jövendője körül, érthető, de nem helyeselhető. Tagadhatatlan, hogy új világ mesgyéjén állunk és erre az új világra, új felkészülés a magyar ifjúság főparancsolata. Ez a felkészülés valahogyan akkor lép bele az életbe, ha szinte ihletett módon hiszi, vallja 's teszi mindegyőnk a jelen pillanat magyar feladatait. Valóban, nem az felel .meg ennek az új felkészültségnek, aki egyesületekben és egyesületeken kívül a jelen szomorúság nótáját fújdogálja és azon töri a fejét, hogyan is kellene dolgainkat legjobban elrendezni. Nem ez az ifjúság feladata. Hanem az, hogy a rendelkezésre álló időnek minden porcikáját fölhasználva legyen a szakjában egészen tökéletes, legyen egészen sokoldalú, legyen nyelveket ás ügyességeket tudó, mert átmeneti korszakoknak mindig az volt a sajátsága, hogyi egy-kettőre sikerüljön átminősülnie annak, aki a rohanó élet törvényei szerint élni és megélni akar. De akármilyen szakot választ is valaki, legyen egész, legyen hívő, legyen istenes és becsületes magyar ember, aki szakjában száz százalékig becsületesen és pontosan szolgálja ki a rászorulókat, aki emelkedését nem hirtelen vagyonszerzésben és felebarátjainak kifosztásában, hanem az adott érték tűz- és vízálló voltában keresi. Az ilyen fiatalok egészen biztosan kikapcsolhatják lelkükből a csüggedtséget, nyugodtan járhatnak 'a hivatás országútján, ímert megtalálják életüket és jmegélhetésüket. Igen nagy baj, hogy nem a hivatás, hanem a megélhetés szempontjai diktálják a pályaválasztás szempontjait. Ez nemzeti veszedelem. Mert ha még a hivatottat is megkísérti pályáján nem egyszer a gonosz, mennyivel szerencsétlenebb lesz a működése kinek-kinek azon az életpályán, amelyre nem a; szíve, hanem anyagi létfeltételek vonzották! Tiszta sor, hogy a lélektani tudomány mai állása szerint minden lelki kevesebhértéküség anyagi káró-