Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932
22 lelkitusáját nem adhatjuk át a müveit magyar ifjúságnak! Szóval, olvasmányaink közben éreztük, hogy a magyar közéletnek 'hathatós módja volna arra, hogy telíttessék mély gondolatokkal, életrevaló elgondolásokkal, emberséges érzéskincsekkel, és ezt a módot elszalasztjuk. Fiaink tanulmányai éppen magyar írás és magyar előadás szempont jából éreztették a legnagyobb nehézségeket. írásuk ritkán emelkedett az átlag fölé. Ennek az otóa bizonyosan az, hogy a dolgozatírók legtöbbjének az iskolában begyakorolt anyagon kívül alig van mmvdctmvalója. Jellemző ebből a szempontból, hogy még az ú. n. sport-dolgozatok is hemzsegnek a közhelyektől és frázisoktóli, ami csak úgy lehet, hagy a tömeglélek környezetében élő ifjúság egészen koüektive gondolkodik, még pedig a szónak nem éppen a legnemesebb értelmében. Minek tagadjuk el azt is, hogy az ú. n. magánolvasmányok még a vezető tanárnak legélesebb ellenőrzése mellett is bőséges alkalmat adnak a csalásra: arra, hogy könyvek helyett tartalmakat olvassanak, arra, hogy egy-egy szorgalmasabb ősdiákunknak bővett tartalmakat magában foglaló irodalmi naplója kézről-kézre vándorol s belőle irocskálja ki sok la miaga irodalmi „élmény"-eit. Innen van aztán, hogy stílusuk is siralmas ezeknek a szabadúszóknak és tehet velük a tanár, amit akar, nincs az inventáriumunkban mozgósítható szókészlet, nincs kifejező erő. Akik ellenben szorgalmasan odvasnak, aziok írőmunkásságán is megismerszik a kedves író: akárhánynak dolgozatán megtetszik, hogy Gárdonyin, Herczegen, Mikszáthon, Gulácsy Irénen nevelkedtek. Noha arra iparkodtunk, hogy .gyakorlatjavítások alkalmával la gyakorlati stilisztika és szerkesztéstan tanítása állandó legyen mind a nyolc osztá'Jyban, nem tudtunk sokat lendíteni azokon, akik maguk lendülni nem akartak. Ez a probléma különben nemcsak a miénk: ez az egész magyar iskolázásnak közös és elég siralmas problémája. Magyar előadás szempontjából ig megyan az a veszedelem, hogy a sok kutató felelet, a modern iskolának ez a tömegeket áDandóan mozgató kérdezőmódja majdnem egészen kiszorította a folyékony előadást a gyakorlatból. Természetes, hogy van erre is alkalom, de nagy tömegeink mellett olyan minimális, hogy az előadóképesség megcsökkenését nem lehet valami nagyon megcsodálni. Igaz, hogy előadónak valamennyire születni kell, de azért sokat tehet a tervszerű gondosság ezen a téren is. Lényege a jó előadásnak, hogy az iskolás felelés hangsúlyozása egészen eltűnjék és olyan hangsúly lépjen életbe, mely azt mutatja, hogy az előadó az elmondandó tárgyban él, nem pedig abban, hogy egy ismeretlen tárgynak többé-kevésbbé megismert külső formáját adja át annak, aki kérdezi. Ez a cstok a (külső formát élő beszédmód igen kellemetlenné teszi a feleléseket, gyakran még érettségi alkalmával is s nem győztünk ellene eleget küzdeni minden órán, minden tárgyban. De akit sikerült átlendítenünk ezen az akadályon és sikerült rábírnunk az átéBt előadásr'a,annál megint leskelődött ránk a magyar beszéd legújabb és
