Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

21 -egység fakasztotta öröm rovására esik. Messze vagyunk még attól az időtől, hogy a tankönyvírók számbavennék a gyakorlati élet temérdek nehézségeit és gyakran ismerteknek tételeznek föl olyan fogalmakat, melyeket bizony meg kell magyaráznunk. így esik, hogy jó tanárnak szómagyarázatokkal kell töltenie az időt, mior pedig tárgymagyarázatot kellene adnia. Ettől van aztán, hogy a figyelem egészen elfárad, mikor ifriss erővel kellene az órákon megbeszélt tárgyakat összefoglalnia. Űgy .védekeztünk ezen bajok ellen, hogy szemléletesen, lassan haladó alapvetéssel Mindig az alaptényeket akartuk tisztázni, hogy aztán építhessünk. Színes krétát, ábrázolásokat, leleményes elgondolásokat sok tanárunk óráján láthattunk. Tekintettel arra, hogy a legtöbb tanuló vizuális típusú, a tábla, a fekete papírra rajzolt színes vázlat, a rajz, majdnem mindig kéznél voltak a szemléltetésre. Arra is ügyeltünk, hogy a fiaink megtanultjának gyakorlati módon legkevesebb időveszteséggel tanulni. Különös gondunk volt arra, hogy a szókat megismerjék, koncentrálják, ismételjék és biztos birtokba vegyék. Az órákat •szerkezetszerüekké tettük pontos időbeosztással, 'hogy ímegszűnjön a kapkodás. Esztétikai egységet iparkodtunk adni az órákiíak, már t. i. amennyire ezt a zsúfoltság és készültség megengedték. A magyar költeményekből francia mintára sujet-ket szerkesztettünk és magyarból is tervszerű, számagyarázásokat adtunk. Szómagyarázataink fölelevenítették a magyar falusi életből sarjadt gyökeres magyar életet és megkívántatták a jazz-nak, slágernek és kabarédaloknak ebben a szomorú, erőtlen korszakában a gyökeres magyar erőt. Együtt olvastunk a tanítványainkkal magyar klasszikusokat és különösen sajnáltuk, hogy imiagyar nyelvünk oktatásügye milyen mostoha, különösen a felső osztályok heti három órájában. Végtelenül fájlaltuk, hogy az a temérdek zseniális gondolatkinos, bölcseség, gyakorlati lelemény, tanács, célbaigazítás, mely nagy íróink irodalmi alkotásaiban él, pusztán könyvbölcseség marad, talán mindörökre a mi nehézségeink 'következtében. Ki hiszi el, Ihogy a Hitelt, a Csongort, a Zord időt, a Kelet népét magánolvasmánnyá téve csakugyan megismerhetjük azt a rengeteg kincset, amely ezekben a könyvekben van? Valóban, az írók éppen azért emelkedtek magasra, mert tömérdek gondolatnak adtak formát, amelynek a tömeg csak formátlan sejtések révén volt valamennyire birtoklója. Zseniális gondolkodóink, íróink sokszor évszázadokra előre éreztek: amennyire sajnáljuk, hogy Széchenyi mélységes, prófétai előreérzéseinek megismertetése nélkül kell kibocsátanunk az ifjúságunkat a magyar életbe! Mennyire fájdalmas volt ránk nézve, hogy a magyar irodalmi oktatás még cím szerint is alig 'említi az Intelmeket, mikor pedig tárgyalása telve volna a mindenkori magyar élet számára aktuális bölcseséggel! Mennyire fájt, hogy Rákóczi Önvallomásait, Széchenyi Naplóit, szóval a lélekben elszámoló nagy magyar embereknek ezt a fönséges i