Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932
19 hogy kinyíljék a ifjúság szeme a u. n. szociális erények komoly értékelésére és gyakorlására: késéseit nemcsak a katonás rend szempontjából kárhoztattuk, hanem társadalomellenes mozzanatai miatt is elítéltettük magával az elkésővel; pontosságot és rendet nemcsak azért sürgettünk, mert szép a pontosság és rend a lelke mindennek, Ihanem azért, mert végtelen fontos társadalmi erény, amelynek rendkívüli embernevelő voltát édes Magyarországunkban kevéssé sejtik az emberek. Ugyancsak sürgettük a tisztaságot nemcsak az egyén egészsége és szépérzéke alapján, hanem ezt is mint különös társadalmi erényt óhajtottuk keze'Jni. Egyszóval temérdek indítást vettünk és talán adtunk is és adni-venni fognak ilyen indításokat mindazok, akik a nevelés mélyvizeire kieveznek. Ugyanilyen indítások kerülnek az ifjúság lelkébe akkor is, mikor az ildomosság kérdéseit társadalmi erényekké mélyítjük. Valóban szükség van rá, hogy az ildomosság és illendőség úri szabályait necsak azért tanulja mteg az ifjúság, mert esztétikai jelenségek. A tánc- és illemtanár komikus tipusa azért veszett ki az iskolákból, mert fodorított hajfürtjeivel, mindig egyéni leleményeivel és escarpin-jávai komikus figura volt, éppen a nagy összességből folyton kikívánkozó figura. De mikor az islkola kidobta magából ezt a figurát, fájdalom, kidobta magából a jó modor és biztos fellépés fogásainak ismeretét is, melyeket néhai jó Faludi Ferenc etikailag annyira elmélyítve tudott tárgyalni az Udvari emberben. Nem jó, hogy kiveszett, mert hiszen azért vagyunk emberek, hogy elviselhessük egymást. Tagadhatatlan pedig, hogy a feltörő társadalmi osztályok sarjadékai rászorulnak egy bizíonyos fékezésre, hogy tűrhessék egymást, hogy érintkezhessenek egymással. A természetesség abban a pillanatb'an társadalombomlasztó erő lesz, amikor a harag, indulat, antipatia, boalszú érzéseinek szabad folyást enged, szóval mikor a ro'mbolo ösztönök nyakló nélkül napvilágra törnek a sportszerűen űzött természetesség nevében. Ha mindjárt nem sikerül is eleinte szívből ezeket az indulatokat megfékezni, sikerüljön emberi tekintetből, ami nem mindig tettetés, vagy affektáció. Kell, nagyon is kell, különösen átmeneti korszakban az a bizonyos formaság, amely eleinte talán nem fakad szívből, de mégis elviselhetővé tszi a társadalmi ,élet érdességeit. Idő multával pedig bekövetkezik minden komoly embernél az etikai megérésnek az a korszaka, mikor a nem egészen szívből fakadt formaság megkapja erkölcsi fundamentumait. Összefoglalva a vallásos nevelés fő szempontjait, elmondhatjuk, hogy mindenüvé az Isten nevében végzett körültekintő, alapos, jól előkészítő', jól begyakorló és jól számonkérő munkásságot akartuk bevinni ; az iakolatársadalom élettüneteit etikai szempontok szerint vettük rostára, ítélteinkben egymás ellenőrzése alá akartuk helyezni döntéseinket, hogy az emberséges igazságot megközelíthessük. Sokat aprólékoskodtunk, abból! a meggyőződésből,
