Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

17 noklataikat, buzigóm végezte el szentgyónását, amiért örök hálával tartozunk nekik. Az Isten áldja meg Őket jóságukért! Azonban bármennyit buzgólkodtak is az atyák a lelki gyakorlatok vezetésében, nem lehet eltagadni, hogy üdvösséges volna a gyakorlatoknak olyan formát adná, amely az ifjúságot nem engedné kizökkenni a szent napok alatt a vallásos igazságok eszméletéből egy pillanatra sem. Üdvösséges volna ebből a célból, ha országos felbuzdulás és közszükség megteremthetné az ifjúsági lelkigyakorlatos házat. . . . Erdő közepén, nagy telken épülne ez a sajátos berendezésű ház, ahova osztályonkint vonulna be 3—3 napra az ország minden részéből vezetőivel a tanuló ifjúság és leleményesen változatos napirend szeriint élhetnie e szent napokon egyedül az Istennek. A vezető atyák az ifjúságot mélyen értő, mélyen szerető és velük foglalkozni tudó papokból válogathatnának össze, akiknek egyedüli hivatása volna a pasztorálásnak ez a különös módja. Az ifjúság napi programja exhortációkból, liturgikus megbeszélésekből, problémák fejtegetéséből (melyeket név nélkül dobnának be a fiúk egy erre a célra kikészített levélszekrénybe), egyházmüvészetre és a világegyház életének mozzanataira vonatkozó vetítésekből, lelkiolvasmányokból stb. tevődnék össze. Ilyen három napos lelkigyakorlat a pszichológiai koncentráció törvényei szerint nemcsak foglalkoztatná és táplálná az ifjúságot, hanem az egyházat, mint a múltban, jelenben élő hatalmas szervezetet mutatná be az ifjúságnak és bizonyosan igen magasra lendítené meggyőződését is, érzületét is. Ez a hely lehetne aztán igazi képzőhelye a hittanároknak, akik a fiúk ezer vágyát és problémáját megismerve innen mehetnének széjjel az országba, hogy szántsanak és melegítsenek. A költségek a nagyméltóságú püspöki kar közbenjárásával a katholikus iskolák beiratása alkalmával legkisebb megterheléssel összehozhatok volnának. Exliortációinh hármas tagozódás szerint folytak. Különös tekintet volt arra, hogy a kisebbeknek a kicsinyek nyelvén, alkalmas példákkal és képekkel szóljon a beszéd. A kamaszokat ez idén is külön gondozás alá vettük. (Szabó Dániel atya volt szíves vállalni az idén is a gondozásukat. Köszönet érte.) A nagyobbak és legnagyobbak ismét a maguk problémáival kapcsolódtak egybe az exhortáláson. Természetes, hogy a vallásos nevelés keretében vettük gondozás alá a fiúk szociális érzését is, azt a hatalmas területet, amelynek síkján, úgy látszik legalább, a XX. század egész történelme mozogni fog. Az egymás iránt érzett támogató szeretet munkájáról már félig-meddig beszámoltunk. Itt hadd emeljük ki azt, osztályfők és nemi osztályfők buzgólkodására sok tiszta, nemes cselekedet történt: az osztályok számontartották szegényeiket, vigasztalást és tényekkel beszélő oltalmat nyújottak nekik. Ez annál szebb volt, mert nagyon sok történt titkon, minden hivalkodás kizárásával. Az igazgató e helyt