Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932
13 ha a sok gyermekes családokban reálisabb szemmel nézik a gyereket, mint egykééknél a becét. Majdnem bece-szerepet játszik a magasabb társadalmi osztályok közé lendülni kívánó családok körében az a gyermek, akit egyre bővülő' ismeretköre miatt vagy egyáltalán nemi, vagy csak nehezen tudnak a szülők ellenőrizni. Ez a tipus valósággal az orruknál fogva vezeti a szülőket, akik szinte lehetetlen helyzetbe kerülnek a gyermekükkeli szemben. Ez mindig jól felel, mindig leckételen, ennek soha írásbeli feladata nincs, ez kész egész sereg tanút állítani a tanulótársai közül arra, hogy őt nem szólítják, félreismerik stb. stb.. Kétségtelen, hogy ez a fajta növendék a legsúlyosabb tehertétele a szülők és az iskola közötti ellentétnek. Iparkodtunk arra, hogy ilyen sajnálatos helyzetben is meggyőzzük a szülőt arról, hogy nem minden igaz, amit ezek a szülői fegyelmező kézből egészen kiesett kis zsarnokjelöltek mondogatnak. Voltak azonban szülök, nem is kis számmal pedig, akik egészen megértették törekvéseinket. Ezek elhitték, hogy nem pózolni akarunk, mikor teljes harmóniát óhajtunk az iskola és szülői ház között teremteni. Ezek kedvessége nemcsak addig tartott, amíg jóhíreket szállítottunk a portáikra és csak jót mondhattunk a fiaikra. Ezek megértették, hogy a nevelés nagy kérdéseit alapjában az oldja meg, aki bízik ugyan a fiai ösztönös jóérzéseiben, de azért állandóan figyeli és ellenőrzi őket és nem esik kétségbe, ha egy-egy gyönge piDanatát fedezi föl bennük az akaraterőnek. Ezek napirendszerűvé tették a fiaik munkáját: pontosan kelették, pontosan fektették őket és megszabták pontosan a tanulás idejét csak úgy, mint a szórakozásét. Ezek azt is tudták, milyen jó, ha gyermekeiket idejekorán rászoktatják a napi lecke pontos feljegyzésére. Tudunk arra is példát, hogy a különösen az első osztályokban igen nehezen végrehajtható leckefelírás, jóformán első próbája volt az akaraterő teljesítőképességének a fiúk, a kitartó megfigyelésnek a szülők részéről. Ezek megértették, hogy azok az apró ki s jellemrajzok, melyeket a szülőktől a fiúkról be-bekértünk, nemcsak arra jók,, hogy fiaikat szülővilágításban ismerjük meg, hanem arra is, hogy megfigyelésre és együttműködésre késztessük a ,szülőket. Ezek akkor is hallgattak a tanácsainkra, mikor megmagyaráztuk nekik, hogyan kell az elemi oktatás és a középiskola között tátongó űrt áthidalíniok. Ezek azt is látták, hogy a munkáraszoktatás oroszlánrészét legalább eleinte a szülői háznak kell elvégeznie s ha ez elmarad, könnyen kisiklik a fiúk lába alól a talaj. Ezek elhitték, hogy a gyermekkel való bánás tudománya jórészt kiveszett a családokból, :mert azt az ösztönös bánótudományt, melyet a régi családapák és családanyák szinte automatikusan, örökléssel kaptak a szüleiktől, a felvilágosodásnak, kriticizmusnak és a hagyomány rontásoknak hosszantartó korszaka.
