Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

14 majdnem egészen kilúgozta a család scjtí'afei közül. Az új világ ennélfogva fel fogja építeni a maga neveüő- és kezelőtudományát, de bizony a romokból. Jobb lesz ez, mint a régi volt, ha felépül, mert ösztönös érzések helyett a (gyermek lelkébe való módszeres belátás fogja diktálni a tempót. De bizonyos, hogy aki fel akarja építeni, annak igen sokat és igen sokfélét kell a gyermekről tanulnia. Éppen a szülők tanulásvágya az, ami legojbban megható a szülők és iskola viszonyában. Persze akkor, ha könyv- és papirtudomány szól feléjük a pedagógia elméleti kérdéseiről akkor legföljebb udvariasságból, vagy opportunitásből figyelnek. De ha a gyermek konkrét cselekedetei, aktivitása, hibái, bakugrásai, erényei, aprólékos jóeselekvései terülnek eléjük, akkor megáll a figyelem egy ponton és lesik-várják a magyarázkodást. Különösen érdeklik őket az életből vett olyan példák, .amelyekben jóság és gyarló ság összefonódnak, mikor a csirázó jószándék át-át akarja törni az örök emberi gyarlóságok vaspáncélát, de cgak alig-alig tudja. Mennyi ezekben a példákban a gyermekded humor, a lappangó, bájos tragikum, az életlen komikum! Megannyi örök emberi érzés, amely most ébred az emberpalántából ! Nágyon érdekelte őket a hazugság ellen való konkrét küzdelem is, a pedagógiának ez a járatlan útja, amelyen napról-napra új felfedezéseket tehet szülő és tanár egyaránt, ha átlátja, hogy az a navelés, a mélyszántás legelsői, legkomolyabb lépése. Milyen szép, épületes, megrendítő valami, ha a közönséges diák-komisizsáigokkal ágáló, össze-vissza hazudozó nebuló magára ímed és elérkezik a lélekföftárás ünnepélyes pillanataihoz! Micsoda beinsőség, szeretet és bölcsesség kell ahhoz, hogy ezek a pillanatok bekövetkezzenek ! Intrate hic, quoniam et hic dii sunt! Lépjetek be ide, mert itt is istenek vanniak — eiz a klasszikus, de örök veretű mondás kerüljön az élre, ha a szülőket meg akairjuk nyerni az iskolának! Bizotny, istenek laknak, helyesebben és keresztlényebben szólván, az. Isten lakik azok köajött a falak között, ahol ez a pepecselő, aprólékos munka folyik. Itt nem lehet elsietni semmit. Itt nem lelhet idegeskedni. Itt aiz a jelszó, aki türelemmel győzi, az liesz a .győző. Itt idegeskedés nevetséges kicsinyesség, mert a szerencsehajhászásban végzetesen idegessé és kapkodóvá lett korszellemet csak egy fölséges, csendes, biztos nyugalom válthatja meg. Ez a nyugalom nem örökbirtok. [Mindenki kilendülhet belőle, mert minden, nyugtalanságra, idegességre, békételenségre, sölt forradalomra csábít, örökbirtok helyett hát csak napról-napra kiharcolandó akaratkészség ez a fölséges nyugalom, a Hagia Sophia szent ajándéka, amely a fons vivus, ignis, charitas et spirituális unctio közvetlen működése. Idegorvosok is pedzik már, hogy nem is annyira a brótm, mint ez a fékezett, édes nyugalom a megváltó erő. Ki fizetheti ezit meg pénzzel? Senki. Ki hiheti el, hogy kultúrális igaz ered-