Katolikus gimnázium, Miskolc, 1931

7 egy kedves, hangulatos kis házi ünnep dicsérte bensőségesen az érkezendő Kisjézus kegyelmes jóságát. Yasár- és ünnepnapokon szent misére járt, hivatalosan négyszer gyónt és áldozott az ifjúság. Ez idén külön örömünnepe kettő volt, Szent Erzsébet bájos alakjának jubileuma és Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás úr Őeminen-ciájának miskolci látogatása. Őeminenciája Papp Antal gör. kath. érsek urat látogatta meg, de természetes, hogy látogatása túlnőtt az egyszerű magán-aktus keretein. Fennkölt személyét kitörő lelkesedéssel fogadták a hivatalos hatóságok és Miskolc egész katholikus közönsége. Tantestületünk különös üdvözléssel, ifjúságunk fegyelmezett kivonuló tisztelgéssel adott kifejezést hálás örömének és hódolatának. Hazafias nevelésünk is túl akart emelkedni a szólamokon. Valahogyan ködlő és áldozatokra képtelen magyarkodásnak éreztük azt, ha valaki a nagy nemzeti ünnepek lelkes hangulatában inkább saját maga szavaitól részegszik meg, mint a tények és feladatok nagysága előtt alázatos tisztelettel meghajolva lendül ámulatra a mult, munkára a jelen és reménységre a jövő tényei érdekében. Megültük tehát magyar ünnepeinket (okt. 6., márc. 15., hősök napja) lelkes buzgósággal, de azért a nagy Széchenyi István kódexét szorongattuk és hittünk ennek a hatalmas magyarnak, akinél á/tfogóbban senki meg nem látta a tragikus magyar problémát. Az ő útmutatása nyomán azt vallottuk, hogy nem is annyira a magyar piros betűs ünnepnapok lelkes megünneplésében van a problémáink nyitja, hanem abban, hogy hétköznapjainkat is beléállítsuk az aktív, lelkes, győzedelmes magyar munkafolyamatba. Meggyőződésünk szerint a haza vérrel áztatott, szinte személyes, drága földdarab, amely nagy és szent célokért küzdő embereket tartott el a múltban s mikor az eltartottak „aludni" mentek, életükben a vérükkel, halálukban csontjaikkal dolgozták bele magukat a rögbe. Ebből a rögből terem nemcsak a magyar kenyér, magyar „élet", magyar „szüleség", hanem mindaz is, amivé kenyér, élet, szüleség kivirágzanak. Kivirágzik pedig az egész magyar szellemi, társadalmi, gazdasági élet minden szépségével, minden problémájával, minden nyomorúságával- Hétköznapjaink magyarsága tehát akkora tartalmával telik meg a tennivalóknak, mint még talán soha a magyar történelmi élet folyamán. Erre a temérdek tennivalóra akartuk ráébreszteni az ifjúságunkat, hogy megóvjuk a csüggedéstöl, amelynek aggasztó jelét különösen az intézetet elhagyni készülők lelkületében nem egyszer tapasztaltunk. Ez a fiatalos csüggedés legtragikusabb ténye a szegény Csonkamagyarországnak. Bizony szomorú volna, ha a jövő embere, aki már parton túl lesz, ennek a kornak dokumentumait vizsgálva nem találná nyomát sem annak, hogy észrevettük. Pedig mennyi önmagából való kifordulásnak éppen ez a szárnyaszegett, egészen természetellenes melankólia az okozója! Tudjuk a forrásait: nincs nagyobb bűne az „öregek"-nek, mint az, hogy a