Katolikus gimnázium, Miskolc, 1931

6 Sikerült az is, hogy a rendes exhortációkat ne két, hanem három csoportban hallgassa, az ifjúság. A III., IV. osztály feslő fél-kamaszait Szabó Dániel minoi-ita tanár vette gondozásába. Ezeket kellett legelőbb kihasítanunk a kisebbek nagy tömegéből, hiszen ők a gyerekkorból kiszakadtak, a fantaszták, a limeseken innen is, túl is hantálók, bűnökkel és gyarlóságokkal incselkedők, erényekkel sokszor farkasszemet nézők, nagynéha ellágyulok, még néhább szilárdak és majdnem mindig magánosak, titkolódzók. Nyelvükön Szabó Dániel nagyszerűen értett: látta, micsoda képek élnek bennük, érezte, mi fűlik a belsejükben, tisztában volt vele, mennyi bennük a tűz, mennyi a láng, mennyi a füst, mennyi a ködlés, mennyi a pára, menynyi a talán most született, neofita és annál veszedelemesebb cinizmus. Exhortációi új mesgyét vágtak e nemben. Magának is éreznie kellett, hogy az áj pa&ztorális pedagógia még irdatlan erdő, amelynek temérdek a fölfedeznivalója. Nem is lehet forróbb vágya senkinek, mint az, hogy a vezetők felfedezzék azt a gazdag és jórészt ismeretlen világot, melyet diák-kornak szeretünk általános névvel nevezgetni; csakhogy ez az élet telve van limesek;-"

1 melyeken innen is, túl is más a flóra, más a fauna és bizony jaj annak a vezetőnek, aki ugyanegy fegyverzettel akar boldogulni a mesgyén innen, mesgyén túl. Ha a vezető beléfúrja magát ebbe az őserdőbe, akkor tapasztalhat és érdeklődést fakaszthat; ha él is, akkor az is megadatik neki, h:gy életet fakaszthasson. Vallásos nevelésünk nagy gondja volt az is, hogy a tanulók szociális érzését melegen ápoljuk. E részben sok tiszta és nemes cselekedet történt. Osztályfők buzgólkodtak osztályaikkal abban, hogy segítsék és számon tartsák a szegényt, vigaszt és tényekkel beszélő oltalmat juttassanak neki. Ez annál szebb volt, mert sok történt hivalkodás nélkül, titokban. Az igazgató e helyt is forró hálával adózik minden kollégájának, minden szülőtársának, akik nagylelkűsége lehetővé tette, hogy sok, különben keserves könnynek kiszáradt a forrása és öröm, vagy legalább is jóleső nyugalom fakadozott a helyén. Isten áldását kéri azokra a jó emberekre, akik az osztályok hangulatát az emberséges együttérzés vizeire vezették; azokra, akik a Szent Alajos diák-szövetségben ez idén is 80 olyan szegény, tehetséges magyar falusi tanulónak adtak ebédet és vacsorát, akik e nagy jóság nélkül elkallódtak volna; azokra, akik a Diósgyőr-vasgyári Szt. Imre Diákszövetségben viselték gondját egy csomó szegény, jóravaló fiúnak és fedezték tanulmányi költségeiket és végül azokra a tanulókra, akik a karácsonyi szent ünnepet az intézet nagy napjai közé is besorozták azzal, hogy megajándékozták szegény, jóravaló társaikat; maguk szemelték ki a megajándékozandókat és úgy maguk néztek széjjel a nyomorúság erdejében; maguk adták össze Podhorszky Győző tanár kezdeményezésére azokat a saját szájuktól önmegtagadásokkal elvont filléreket, amelyek erejével az egész tanárság, a megajándékozottak és az osztályok képviselői jelenlétében december 19.-én