Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

50 Megindult hát ennek a; nagy iskolának élete a szept. 29-iki alakuló értekezlettel. Ugyanakkor folytak le a javítóvizsgálatok, valamint a magánvizsgálatok írásbeli része. A szóbeli magánvizsgálatok szeptember 3-án voltak Jámbor György dr. igazgató úr elnöklete alatt. A pótbeírások lezajlása után szeptember 4-én jöttünk össze a Veni Sancté-ra, mire szeptember 5-én megkezdődtek az előadások. Zavartalanul folytak az előadások június 9-ig; június 10—15. között voltak összefoglalásaink, 16-án iáz osztályozó konferenciánk, 18-án Tedeumunk, 19. és 20-án a jövő tanévi beírásaink. Tartottunk két; módszeres, két ellenőrző értekezletet, november vége és december 20-a közt 18 decentralizált szülői értekezletet. Osztályfők ég tanárok azonban az értekezleteken kívül is sűrűn bőszeitek meg egymással és szülőkkel az egyes tanulók és osztályok ügyeit és arra iparkodtak, hogy valóban megismerjék növendékeiket, átsegítsék a nehézségeken a kicsit és nagyot, az erősebbet, a gyengébbet egyformán és így munkás életére bírják a tanítványaikat. A tanártestület összetétele csak annyiban változott meg, hogy a nm. VKM. rendelkezése a Jászberénybe áthelyezett Bertalan György testnevelő tanár helyett Eördögh József testnevelő helyettes tanárt rendelte az inr té-zethez, aki február elején foglalta el állásált. Benne testületünk egy buzgó, derék, hivatásáért, igazán lelkesedő munkaerőt nyert, aki egészen otthonos a (testnevelés minden ágában, de egyoldalúság nélkül a léleknek is megadja a magálét. Isten áldását kérjük itt is a működésére! A testület egyébként buzgalommal és kitartással végezte nagy munkáját, ez idén, hála Istennek, tűrhető jó egészségben. A helyettesítések óraszáma a tavalyihoz képest kevesebb volt. Hosszabb helyettesítés csak akkor fordult elő, mikor Hirsehberg Jenő és Ernői Olivér tanárok sportoló buzgalmukban kisebb balesetnek letitiek az áldozatai a Bükkben, amely pár hétre ágynak ejtette őket. A testület nagy szeretettel ápolta a közös munka szellemét és jó tanítás mellett a nevelés munkájából is derekasan kivette a részét. Egyre jobban át van hatva attól a tudattól, hogy az ifjúságot és egymást valóban nevelnünk kell. Egymást akkor neveljük, ha egyikünk sem tartja magát olyan tökéletesnek, hogy nem kellene nagyon sokat tanulnia, az ifjúságot pedig akkor, lm észrevéteti az ifjúsággal, hogy ő maga is tökéletesebb óhajt lenni és így jogcíme van arra, hogy egyre jobbat, tökéletesebbet kívánjon az ifjúságtól is. Ezt a> szellemet nem lehet máról holnapra uralkodóvá tenni semminemű oktató testületben. Az igazság az, hogy minden egyes nevelő, akit az önismeret, önnevelés, önfegyelmezés gondolatának megnyerünk, sokkal közelebb visz mindnyájunkat a közös nagy célhoz: a kitűzött célpontok egységes, világos látásához. Az igazgató hálás szeretettel írja ide, hogy a testület ebben a tanévben is nagyot lépett a cél felé: egyre szorgalmasabban, hospitál, a kategorikus imperativusokat, a- régi oktató gárdának ezt a szűklátóköré egyoldalúságát egyre sűrűbben ereszti szélnek és az imperativusök helyére a csöndes, az úriasan lovagias, az egy-