Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

51 mást önérzetes alázatossággal megérteni törekvés üde levegőjét hozza. Hálás szeretettel írja ide, hogy az önismeret légkörében kezdünk járni s ha egyszer benne vagyunk, akkor haladó munkánk jó fundamentuma iránt a legjobb reménységekkel lehetünk eltelve. Az is valóság, hogy a mindent mindenkinél jobban tudó, egyoldalú tanártípus eszménye szintén eltolódófélben van másfelé, jobb felé. Most már nem félünk tőle, hogy tekintélyünk megcsorbul, ha az ifjúság' észre veszi, hogy! nem tudhatunk mindnyájan mindent. Sokat kell tudnunk, ez igaz, de egyet legjobban kell tudnunk, ha- nevelni akarunk: azt, hogy tévedéseinket egyenes nagylelkűséggel meg akarjuk látni s ha megláttuk, megvan bennünk la készséges akarat jobbátételükre. A tanártestületnek ez az úri szelleme lassankint megtetszik a szülőkkel való érintkezésben is. A 18 decentralizált szülői konferencián sok érdekes és fölemelő jelét látta ennek az igazgató. — A szülők lassan-lassan érezni kezdik, mi az iskola törekvése. Érzik, hogy gyermekeiket becsülni és szeretni akarjuk. Érzik, hogy a társadalom hatalmas nehézségeit méltányoljuk. Látják, hogy a szelekcióban, amely esküszerű kötelességünk, nem járunk el felületesen. Tudják, hogy a gyermeklélek pszichológiájában egyre jártasabbak akarunk lenni és élénk érdeklődéssel kísérik mindazon megjegyzéseinket, fölvilágosításainkat és előadásainkat, melyek a gyermekre, a kamaszra, az ifjúra s a vele való bánásmódra vonatkoznak. Az a sok egyszerű szülő, aki iskolánk társadalmának a. javarészét. alkotja, megszívlelendő és megható példa arra, hogy a. legmélyebb életigzságok megértése és az életbe való beiéépítése nem mindig a nagyobb képzettséghez, hanem a jóakarathoz van kötve. Az igazgató annak is sok saép példáját látta, hogy szülő és tanár között fellépő meg nem értés esetén milyen nagy szerepe van a közvetítő objektivitásnak, a két fél jóakaratát látó férfias tárgyilagosságnak. Valahányszor ilyen kontroverziák felléptek, jóakarattal és a felek becsül ecs .meghallgatásával a tanár tekintélyének, a szülő érdekeinek sérelme nélkül majdnem mindig simán lehetett elintézni. 30 éves szolgálati jubileumát üli Madáchy István, az intézetnek úri gondolkodású, munkás, művész-tanára. Ez a harminc év minden pályán komoly megállásra készt, a tanárin azonban kétszeres komolysággal int az önvizsgálatra. Tanár csak addig lehet az ember, míg fáradhatatlanul, lelkesen szereti a szakját és szakavatott lelkesedéssel él benne és érte, hogy legalább valamit a leglanyhábbakba is belécsöpögtessen ügyszeretetével. Madáchy művész-ember. Grafikus művészetének ezer szépséges leleménye hirdeti, hogy a

1 magyar dekoratív-művészet minden vonala él alkotásaiban, leleményessége kiapadhatatlan, színei és formái változatosak. Egy-egy probléma megoldása nem nyűg, hanem gyönyörűség a számára. Hajnalok hajnalán ott ül már a dolgozójában és komponál, művészi betűket ró, magyaros-művészi kereteket teremt kifogyhatatlan leleményességgel. Lényének ez az a lelkes művésze1>szíeretete tanárságának is igazi érdeme. Ezzel a töretlen munkakedvvel, pompás kedélyével áll a tanítványai mellett s viszi a cél felé azt, akiben megsejtette a formák, vona-